A falak között fojtó titok

Kelemen Dániel zsebében szorította a telefont, a „döntésed nem maradt észrevétlen” szavak visszhangoztak a fejében. Minden lakó tekintetében egy lehetséges vádlót látott. A tegnap esti titok súlya fojtogatóbbá vált, mint a gázszag. A menedék illúziója szertefoszlott, a kinti világ fenyegetése befurakodott a ház falai közé.
Dr. Bordás András kirohanására válaszul Lugosi Jenő élesen Fekete úr felé fordult. „Azt mondja meg valaki, mit csinálunk a gázszaggal? Várjuk meg, amíg felrobban az egész? A bicikli nem oldja meg a problémát!” Hangja éles volt. Székely Ricsi, sápadtan, egy lépést hátrált Erika mellé, akinek tekintetében ugyanaz a kimondatlan félelem tükröződött. Mindketten némán figyelték, ahogy a feszültség tapinthatóvá vált.
A rejtélyes idegen, érkezésével tovább borzolva a kedélyeket, mozdulatlanul állt, mint egy kőszobor. Tekintete üres volt, de jelenléte maga volt a provokáció. Fekete úr, akinek rendmániája eddig stabilitást biztosított, most tehetetlennek tűnt. A szabályok nem tudták megfékezni a gázszivárgást, sem a lakók növekvő pánikját. A lakossági bejelentés, ami valószínűleg már megtörtént, csak idő kérdése volt, mikor érkezik a hatóság, és azzal újabb titkok derülnek fényre.
Dániel érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik. A szomszédok pillantásai már nem csak a gázra irányultak. Érezte, hogy valami más is lóg a levegőben, egy kollektív gyanakvás. A saját egzisztenciális válsága, a felmondásáról hozott döntés, az ismeretlen üzenet fenyegetése összekapcsolódott a Vaszoly utca bizonytalanságával. Mintha a ház is lélegzetet visszafojtva várta volna a következő, elkerülhetetlen fordulatot. A falak lüktettek a kimondatlan félelemtől.