A düh és a titok

A lakók dühe, mint egy megvadult áradat, egyre hangosabban zúdult Karesz ajtajára. Szabó Gábor, akinek minden lélegzetvétel fájdalom volt, ököllel dörömbölt, hangja rekedten tört meg a sötét folyosón. „Nyissa ki az ajtót, maga gazember! Most azonnal!” – üvöltötte, és mások is csatlakoztak hozzá, a harag és a félelem szavai keveredtek a csendre vágyók halkabb, de annál elkeseredettebb morajával.
Dr. Balog Henrik, bár őt is feszítette a helyzet, igyekezett megőrizni kimért modorát. „Várjuk meg a hatóságot. Van rendje ennek is” – szólt, de hangja a tomboló tömegben alig hallatszott. A szavak csupán elhaltak a levegőben, mint egy rossz jogi tanács. Székely Ricsi, aki a szuterénből érkezett, most már a háttérbe húzódva figyelte a jelenetet. A zseblámpák táncoló fénye elkapta arcát, amelyen a düh és a félelem keveredett. Az árnyékos folyosó most az ő csempészett áruinak raktárává vált, egy pillanatra elfeledve, miközben a figyelem Karesz ajtajára szegeződött.
Nóra, még mindig a bébipacifier-rel a kezében, megpróbált láthatatlanná válni a tömegben. Arcán a szégyen pírja égett, tekintete Encién akadt meg, aki értetlenül, de gyanakodva meredt rá. A tegnap esti titok, amely csak pillanatokra bukkant fel, most újra vibrált közöttük, mint egy néma vád. Nóra egy gyors mozdulattal a zsebébe csúsztatta a cumit, mintha azzal eltüntethetné a valóságot is, de a mozdulat csak még gyanúsabbá tette.
Kerekes Marietta, aki eddig csendben figyelt, felhúzott szemöldökkel meredt Nórára. Szívében a harag mellett most egy újfajta gyanú is ébredezett. A ház falai között nemcsak a Karesz okozta káosz, hanem a látszólagos béke alatt meghúzódó személyes titkok is feszültséget generáltak. Balint, aki eddig Szabó Gábor mellett állt, most hátrafordult, és ő is megpillantotta Nóra ideges mozdulatát. A légkör sűrű volt, mindenki egymást figyelte, miközben a külső fenyegetés mellett a belső feszültségek is a tetőfokára hágódtak.
A folyosói feszültség ellenére az élet nem állt meg. Fekete úr, a közös képviselő, éppen a postaládákat ellenőrizte a földszinten, mint minden este, mit sem sejtve a feljebb dúló indulatokról. A megszokott rutin egy pillanatra felvillant a lakók gondolataiban, de elnyelte a Karesz ajtaja felől érkező egyre erőszakosabb kopogás. Az éjszakai csendet egyre gyakrabban szakította meg a távolról közeledő szirénák hangja, jelezve, hogy a rend hamarosan megérkezik, de hogy rendet tesz-e, az még kérdés volt.