Vászoly utca 6 · Kata Szikra
A boríték súlya a lépcsőházban
Bálint fejét felkapva, szinte eszelősen rohant a lépcső felé. Lábai önálló életre keltek, kapkodva szelte a fokokat lefelé, minden lépés egyre közelebb vitte Erikához és a kisbabához, akik valahol odalent, Dr. Szabó rendelőjének bizonytalan falai között várakoztak. A ház sóhaja még mindig ott rezonált a levegőben, mint egy figyelmeztetés, egy ígéret, hogy semmi sem marad titokban.
Ahogy az első emeleti lépcsőfordulóba ért, mintha a földből nőtt volna ki, ott állt előtte Erzsi néni, a kezében egy frissen leszedett, fonnyadt muskátlival, és az az ártatlan, mindent látó mosoly ült az arcán. „Jaj, Bálintom, hova rohan így? Mintha a pokol kergetné! Vagy inkább a múltja?” – kérdezte, tekintete élesebben fúródott Bálintba, mint egy szonda. A muskátli levele finoman megremegett az ujjai között, akár egy fenyegetés.
Bálint megpróbálta kikerülni, de az asszony karja, mint egy gumifalból, elállta az útját. „Tudom én, hogy mi az a titok, ami tegnap éjjel kísértett. És azt is, kinek a kezében van most a *barna boríték* sorsa” – suttogta Erzsi néni, hangja mélyebbre ereszkedett, mint a lépcsőház penészes falai. „Gondolta, hogy Enci mit szólna, ha megtudná az *eltitkolt gyerekről*? Vagy Erikáról, aki a doki rendelőjében húzza meg magát?”
A lépcsőház levegője sűrűvé vált, mintha valaki elszívta volna az oxigént. Bálint érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik, a szíve a torkában dobogott. „Hagyjon békén, Erzsi néni! Nincs időm!” – sziszegte fogai között, miközben a tekintete kétségbeesetten próbált utat találni a nő mellett. Tudta, hogy minden pillanat számít. Egy halk kattanás hallatszott a távolból, mintha valahol a házban megint lekapcsolt volna egy biztosíték. Zoltán ma is körbejárt a házban, és szigorúan ellenőrzött mindent, a lakossági bejelentések pedig csak gyűltek az asztalán.
Erzsi néni arcán továbbra is ott ült a mosoly. „Nincs idő? Pedig azt hinné az ember, hogy egy családi titokra mindig van idő. És arra is, hogy elrendezze a tartozásait, mielőtt mások rendezik el maguk helyett.” A barna boríték szelleme ott lebegett közöttük, vastagabb és súlyosabb, mint a folyosó fojtogató feszültsége. Bálint érezte, hogy a háló, amit Erzsi néni szőtt, most már teljesen körbefonja. Nincs menekvés, csak előre, a Dr. Szabó rendelője felé, ahol Erika és a gyermek várta a sorsát.
Ahogy az első emeleti lépcsőfordulóba ért, mintha a földből nőtt volna ki, ott állt előtte Erzsi néni, a kezében egy frissen leszedett, fonnyadt muskátlival, és az az ártatlan, mindent látó mosoly ült az arcán. „Jaj, Bálintom, hova rohan így? Mintha a pokol kergetné! Vagy inkább a múltja?” – kérdezte, tekintete élesebben fúródott Bálintba, mint egy szonda. A muskátli levele finoman megremegett az ujjai között, akár egy fenyegetés.
Bálint megpróbálta kikerülni, de az asszony karja, mint egy gumifalból, elállta az útját. „Tudom én, hogy mi az a titok, ami tegnap éjjel kísértett. És azt is, kinek a kezében van most a *barna boríték* sorsa” – suttogta Erzsi néni, hangja mélyebbre ereszkedett, mint a lépcsőház penészes falai. „Gondolta, hogy Enci mit szólna, ha megtudná az *eltitkolt gyerekről*? Vagy Erikáról, aki a doki rendelőjében húzza meg magát?”
A lépcsőház levegője sűrűvé vált, mintha valaki elszívta volna az oxigént. Bálint érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik, a szíve a torkában dobogott. „Hagyjon békén, Erzsi néni! Nincs időm!” – sziszegte fogai között, miközben a tekintete kétségbeesetten próbált utat találni a nő mellett. Tudta, hogy minden pillanat számít. Egy halk kattanás hallatszott a távolból, mintha valahol a házban megint lekapcsolt volna egy biztosíték. Zoltán ma is körbejárt a házban, és szigorúan ellenőrzött mindent, a lakossági bejelentések pedig csak gyűltek az asztalán.
Erzsi néni arcán továbbra is ott ült a mosoly. „Nincs idő? Pedig azt hinné az ember, hogy egy családi titokra mindig van idő. És arra is, hogy elrendezze a tartozásait, mielőtt mások rendezik el maguk helyett.” A barna boríték szelleme ott lebegett közöttük, vastagabb és súlyosabb, mint a folyosó fojtogató feszültsége. Bálint érezte, hogy a háló, amit Erzsi néni szőtt, most már teljesen körbefonja. Nincs menekvés, csak előre, a Dr. Szabó rendelője felé, ahol Erika és a gyermek várta a sorsát.
Ebben a részben
Szereplők
- balint
- vincze-erzsebet-erzsi-neni
Helyszín
- vaszoly-utca-6-1-emeleti-lepcsofordulo
- vaszoly-utca-6-foldszint
Előző jelenet szereplői
- balint
- dr-szabo-andras-az-alkoholista-kartyas-haziorvos
- erika
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.