A biztonsági zóna bajnoka

A lincshangulatban hömpölygő lakók áradatát Bálint kísérelte meg feltartóztatni, akinek a biztonsági őri hiúsága nem bírta elviselni, ha a lépcsőházi káoszban nem ő osztja a parancsokat. Egy hatalmas, taktikai elemlámpának álcázott keresőfénnyel csapott le a sötétségre, vakító sugárral telibe találva Dániel arcát, mintha csak egy alacsony költségvetésű akciófilm behatolási jelenetét forgatnák.
– Rendbontást nem tűrök! Szétoszlani! – dörögte Bálint, miközben bal karjával teátrálisan a falhoz szorította a megrettent Melindát, mintha legalábbis gépfegyveres rohamtól védené. – Fekete úr szigorított szabályzata érvényben van, rendkívüli bírságot kap, aki engedély nélkül tartózkodik a veszélyzónában!
A felbőszült szomszédokból azonban nem elismerő moraj, hanem Enci fanyar, nyílt kacaja vált ki. A lány a mobilja halvány fénysugarában méregette Bálint páváskodó terpeszállását. A biztonsági őr amúgy is megtépázott egója ekkor kapta a legsúlyosabb döfést: miközben a barna borítékok és az eltitkolt magánélete miatt a háttérben már szorult a hurok, a volt párja előtt sem tudta eljátszani a keménykötésű alfahímet.
– Bálint, te szerencsétlen, inkább a saját háza táján söprögess, ne nekünk játszd a kommandóst! – vetette oda Enci, majd határozottan kikerülte a tehetetlenül feszítő férfit, és egyenesen Karesz ajtója felé indult.
Bálint, hogy megmentse a szakmai tekintélyét, kétségbeesetten próbált utána nyúlni, de a nagy akciózásban felbukott Bendegúz padlón tekergő, szétégett hálózati kábelében. A hatalmas zakózást kísérő csörömpölés tökéletes pontot tett a folyosói hatalmi harc végére.