A bécsi pörkölés gőze a salétrom felett

Fekete Zoltán a harmadik emeleti korlátnál állva elszántan próbálta visszanyerni a közösségi bürokrácia eltiport tekintélyét. Hangos torokköszörüléssel igazította meg a csipeszes írótábláján a felújítási alap tervezetét, de a lépcsőházat még mindig elárasztotta a szuterénből felkúszó dohos meleg és Etelka maga után hagyott, arcátlanul drága parfümfelhője. A ház szigorú őre úgy tett, mintha a jegyzőkönyv 4/B alpontja képes lenne elfedni azt a tényt, hogy a törvény éppen most zárt be egy ajtót az orra előtt.
A második emeleti fordulóban Székely Ricsi kihasználta a pillanatnyi hatalmi vákuumot. A csomagtartó-kereskedők utánozhatatlan lezserégével pattintotta ki a kartonból az egyik osztrák vákuumcsomagolt kávét, és védőital gyanánt Bianka felé nyújtotta. A lány kezében megremegett a gipszporos festékeshenger; a konyhából kihallatszó ingerült kalapálás jelezte, hogy Molnár Máté éppen a törlesztőrészlet miatti dühét vezeti le a konyhabútor pozdorja elemén.
Ekkor nyílt ki a 8-as lakás ajtaja, és Köves Dezső lépett a folyosóra. „Dezső bá” szokás szerint megskalpolta elegáns kalapját a jelenlévők előtt, és miközben a zsebéből egy tálca még gőzölgő, saját sütésű tepertős pogácsát varázsolt elő, csendes, úriemberhez illő mosollyal méri fel a feszültséget. Pontosan tudta, mikor kell a szomszédosi szolidaritás nevében felajánlani egy hivatalosnak tűnő, pecsétes igazolást vagy egy jó szót a kimerült fiataloknak.
Kelemen Dániel a saját ajtaja előtt állva figyelte ezt a jól koreografált lakótelepi színházat. A tegnap éjszakai döntése, hogy beadja a felmondását a kiégést hozó adatelemzői állásában, most szürreálisan távolinak tűnt ehhez a mikrokozmoszhoz képest. A Vászoly utca 6.-ban a látszatbékét nem a társasházi törvénykönyv, hanem a féláron mért csempészáru és a hamisítatlan gáláns cseleket szövő szürke zóna tartotta egyensúlyban.
A felettük lévő ajtórésben ekkor bukkant fel dr. Bordás András. A nyugalmazott mérnök-pedagógus szigorú tekintettel méregette a lépcsőházi társaságot, majd papucsát csapkodva csak ennyit fűzött a feszültséghez: „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kellene! Ha a feszültség nő, az áramkört kiveri a biztosíték. Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, most sötétben veszekednétek ezen a salétromos gangon!”
Dániel egy fanyar félmosollyal nyugtázta a mérnöki bölcsességet, majd ráfordította a kulcsot a záron. Pontosan tudta, hogy a közeledő rendkívüli lakógyűlésen Fekete Zoltán paragrafusai tehetetlenek lesznek az itt elfojtott, vékony falakon át lüktető emberi drámákkal szemben.