VIII/1. A dupla pecsétes bőrtáska — A szikár utazó és az éjféli zörrenés

A Klarinau állomás éjszakai fényei lassan elenyésztek az ablakok mögött, ahogy az Intercontinental Expressz ismét felvette megszokott, gépies ritmusát. A VIP hálókocsi szalonjában visszatért a csend, amelyet csupán a sínek halk zakatolása és a finom porcelánok koccanása tört meg. Laurent, a kalauz, irigylésre méltó higgadtsággal takarította el a félbeszakadt teázás nyomait, mintha egy ipari kém letartóztatása a legtermészetesebb esti programpont lett volna.
Monsieur Émile Vaneau kényelmesen hátradőlt a kárpitozott fotelben, és lassan kortyolta gőzölgő teáját. Tekintete az új utasra tévedt, aki alig negyedórája szállt fel a vonatra. A szikár, szürke öltönyös úriember – aki a jegye alapján Gabriel Sterling néven utazott – feszülten ült a sarokban. Két kezével görcsösen szorította az ölében pihenő, nehéz bőrtáskát, amelynek csatjait vörös viaszpecsétek zárták le.
– Megengedheti, uram, hogy a fülkéjébe vigyem a poggyászát? – lépett hozzá Laurent udvariasan. – A nehéz táskák ritkán tesznek jót a pihentető alvásnak.
– Hozzá ne nyúljon! – csattant fel Sterling, s szemeiben ideges riadtság villant. – Ez a táska egyetlen pillanatra sem kerülhet ki a felügyeletem alól!
Vaneau halvány, alig látható mosollyal tette le a csészéjét.
– A csomagok iránti túlzott ragaszkodás többnyire nem a súlyuknak szól, hanem a bennük őrzött dolgok súlyának – jegyezte meg halkan. – Ám a túlzott óvatosság néha pontosan arra hívja fel a figyelmet, amit elrejteni kívánunk.
Sterling komor pillantást vetett a nyugalmazott detektívre, de nem válaszolt. Röviddel éjfél előtt felállt, és szorosan magához ölelve a táskát, visszavonult a négyes számú fülkébe. A szalon kiürült, a lámpák borostyánsárga fénye tompult, miközben a vonat a következő állomás, Saint-Mireux felé száguldott az éjszakában.
Az éjszaka közepén azonban tompa puffanás, majd egy elfojtott kiáltás törte meg a folyosó csendjét. Laurent azonnal a négyes fülkéhez sietett, ahol az ajtó félig nyitva állt. Gabriel Sterling a szőnyegen feküdt elkábulva, míg az asztalon heverő bőrtáska vörös pecsétjei apró szilánkokra törve hevertek a padlón – s a táska belseje teljesen üres volt.