Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
419/1. A viaszpecsétes bőrönd — Új arcok a folyosón
Laurent kis híján elhasalt egy összecsukható pamlag lábában, ahogy kíváncsian a hatos fülke ajtaja felé kancsalított.
– Ha szabad kérdeznem, Monsieur Vaneau – suttogta a kalauz, miközben visszaigazította a tányérsapkáját –, Ön szerint miért kell valakinek vörös viaszpecséttel lezárnia a poggyászát a vonaton? Csak nem családi ezüsttel utazik a kisasszony?
– A családi ezüst általában nem ad ki ilyen tompa, fémes koccanásokat minden egyes sínváltónál – jegyezte meg Vaneau, miközben finoman eltávolított egy alig látható porszemet a kabátujjáról. – Ráadásul a viasz friss volt. Még ki sem hűlt teljesen, amikor felszállt.
– Vagyis sürgős volt neki – bólintott Laurent. – De mitől olyan nehéz az a táska?
– Attól, Laurent, amit a tulajdonosa el akar rejteni benne – válaszolta a detektív száraz mosollyal. – De ne siettessük a dolgokat. A kíváncsiság jó tulajdonság egy kalauznál, egészen addig, amíg nem akadályozza a jegyellenőrzésben.
Mielőtt Laurent válaszolhatott volna, a folyosó végén kitárult az ajtó. Egy sötét köpenyes utas lépett ki a kocsiközből, gyors léptekkel haladva feléjük. Ahogy elhaladt a hatos fülke előtt, egy pillanatra megtorpant, tekintetével végigpásztázta a zárt tolóajtót, s kezét óvatosan a kabátzsebébe csúsztatta.
– Valami problémát észlel, uram? – lépett elé Vaneau a legudvariasabb mosolyával.
– Egyáltalán nem – felelte a sötét köpenyes férfi meglepett szigorral. – Csak a saját helyemet keresem.
– Attól tartok, a hatos fülkét a kisasszony már elfoglalta – felelte Vaneau. – És a csomagjai súlya alapján nem tűnik úgy, mintha egyhamar átrendezné a terveit.
A férfi óvatosan bólintott, majd szó nélkül továbblépett. Laurent közelebb hajolt Vaneau-hoz:
– Úgy tűnik, Chantenay felé menet sem fogunk unatkozni, Monsieur.
– Ha szabad kérdeznem, Monsieur Vaneau – suttogta a kalauz, miközben visszaigazította a tányérsapkáját –, Ön szerint miért kell valakinek vörös viaszpecséttel lezárnia a poggyászát a vonaton? Csak nem családi ezüsttel utazik a kisasszony?
– A családi ezüst általában nem ad ki ilyen tompa, fémes koccanásokat minden egyes sínváltónál – jegyezte meg Vaneau, miközben finoman eltávolított egy alig látható porszemet a kabátujjáról. – Ráadásul a viasz friss volt. Még ki sem hűlt teljesen, amikor felszállt.
– Vagyis sürgős volt neki – bólintott Laurent. – De mitől olyan nehéz az a táska?
– Attól, Laurent, amit a tulajdonosa el akar rejteni benne – válaszolta a detektív száraz mosollyal. – De ne siettessük a dolgokat. A kíváncsiság jó tulajdonság egy kalauznál, egészen addig, amíg nem akadályozza a jegyellenőrzésben.
Mielőtt Laurent válaszolhatott volna, a folyosó végén kitárult az ajtó. Egy sötét köpenyes utas lépett ki a kocsiközből, gyors léptekkel haladva feléjük. Ahogy elhaladt a hatos fülke előtt, egy pillanatra megtorpant, tekintetével végigpásztázta a zárt tolóajtót, s kezét óvatosan a kabátzsebébe csúsztatta.
– Valami problémát észlel, uram? – lépett elé Vaneau a legudvariasabb mosolyával.
– Egyáltalán nem – felelte a sötét köpenyes férfi meglepett szigorral. – Csak a saját helyemet keresem.
– Attól tartok, a hatos fülkét a kisasszony már elfoglalta – felelte Vaneau. – És a csomagjai súlya alapján nem tűnik úgy, mintha egyhamar átrendezné a terveit.
A férfi óvatosan bólintott, majd szó nélkül továbblépett. Laurent közelebb hajolt Vaneau-hoz:
– Úgy tűnik, Chantenay felé menet sem fogunk unatkozni, Monsieur.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- fiatal-holgy
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.