Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
405/2. A doboló szerkezet — Gőzölgő ritmus a folyosón
A „tizenöt perc múlva Montverdun” bejelentés súlya csendben telepedett a folyosóra. Laurent kalauz, akinek homlokráncai még mindig a Lainville-i események emlékét viselték, sóhajtott.
– Tizenöt perc, monsieur? Remélem, addigra legalább a doboló gyógyászati segédeszköz is megnyugszik, mielőtt a betege – vagy a tulajdonosa – teljesen idegösszeomlást kapna. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt órákban milyen különös „gyógyító” masinák bukkantak fel.
A halk zörgés a folyosó végéről, az új utas fülkéje felől, mintha megerősítette volna a kalauz szavait. Egy sietős, de fojtott mozdulat hangja.
Vaneau elmosolyodott, de szeme éles maradt.
– A tünetek valóban sokfélék lehetnek, kalauz úr. De egy olyan doboló szerkezet, amely elől a tulajdonosa is menekül, és a „gyógyászati segédeszköz” címke alá bújik, az nem éppen a gyógyulás jele. Pláne, ha a ritmus mellé egy finom, gőzölgő sziszegés is társul – mintha valami túlnyomás szabadulna fel, diszkréten, de megállíthatatlanul.
Laurent közelebb hajolt.
– Gőzölgés? Azt hittem, már túljutottunk a gőzhajtású kalaptisztítókon. Talán ez egy gőzhajtású szívritmus-szabályzó? Vagy egy mechanikus ütőhangszer, amivel a depressziót kezelik? Mert ha igen, akkor nem túl hatékony.
Vaneau megrázta a fejét.
– Lehetséges, hogy a modern orvostudomány új dimenziókat fedezett fel a zajterápiában. Ám ez a dobolás, és most már ez a sziszegés is, inkább valami komolyabb diszfunkcióra utal, mintsem harmóniára. Mintha egy óramű sietne, és nem egy gyógyuló lélek. És Montverdun, kalauz úr, közeledik. Remélem, a dobolás nem egy időzített indulást jelez.
– Tizenöt perc, monsieur? Remélem, addigra legalább a doboló gyógyászati segédeszköz is megnyugszik, mielőtt a betege – vagy a tulajdonosa – teljesen idegösszeomlást kapna. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt órákban milyen különös „gyógyító” masinák bukkantak fel.
A halk zörgés a folyosó végéről, az új utas fülkéje felől, mintha megerősítette volna a kalauz szavait. Egy sietős, de fojtott mozdulat hangja.
Vaneau elmosolyodott, de szeme éles maradt.
– A tünetek valóban sokfélék lehetnek, kalauz úr. De egy olyan doboló szerkezet, amely elől a tulajdonosa is menekül, és a „gyógyászati segédeszköz” címke alá bújik, az nem éppen a gyógyulás jele. Pláne, ha a ritmus mellé egy finom, gőzölgő sziszegés is társul – mintha valami túlnyomás szabadulna fel, diszkréten, de megállíthatatlanul.
Laurent közelebb hajolt.
– Gőzölgés? Azt hittem, már túljutottunk a gőzhajtású kalaptisztítókon. Talán ez egy gőzhajtású szívritmus-szabályzó? Vagy egy mechanikus ütőhangszer, amivel a depressziót kezelik? Mert ha igen, akkor nem túl hatékony.
Vaneau megrázta a fejét.
– Lehetséges, hogy a modern orvostudomány új dimenziókat fedezett fel a zajterápiában. Ám ez a dobolás, és most már ez a sziszegés is, inkább valami komolyabb diszfunkcióra utal, mintsem harmóniára. Mintha egy óramű sietne, és nem egy gyógyuló lélek. És Montverdun, kalauz úr, közeledik. Remélem, a dobolás nem egy időzített indulást jelez.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- az-uj-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.