Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
402/3. A mechanikus szerkezet — Szembesítés Marville állomáson
Monsieur Vaneau nem jött zavarba a rugó éles csikordulásától. Kényelmes mozdulattal benyúlt a mellényzsebébe, elővette a régi ezüst zsebóráját, majd egy halk kattanással kinyitotta a fedelét. Egyetlen pillantást vetett a mutatókra, mielőtt Laurent-ra és a megriadt fiatal hölgyre nézett volna.
– Pontosan négy perc múlva Marville állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodt, kimért hangon. – Épp idejében ahhoz, hogy pontot tegyünk e mechanikus hangverseny végére.
A zárt ajtó hirtelen kinyílt, s a szürke kalapos utas lépett ki a folyosóra. Tekintetében gyanakvással vegyes remény csillant, miközben a fülkéből kiszivárgó gépolajszag érezhetően sűrűbbé vált.
– Semmi törvénytelent nem tettem, uraim! – mondta gyorsan, melegebb, védekező hangon.
– Természetesen – bólintott Vaneau száraz eleganciával. – A teafőzés önmagában nem bűncselekmény. Kivéve, ha a teáskanna valójában egy szigorúan titkos, sárgaréz alkatrészekből álló ipari másolószerkezet, amely a gőz nyomását használja fel a lopott terveinek rögzítésére. A hegedűtok nem hegedűt rejtett, hanem a meghajtó szerkezet felhúzórugóját, a kamillatea illata pedig csupán a túlhevült fém szagát volt hivatott elfedni.
A szürke kalapos férfi torka kiszáradt, felindultan nyitotta volna szóra a száját:
– Ez képtelenség! Ön honnan…
Vaneau épp kimondta volna a végső leleplező szót, amikor az Intercontinental Express csikorgó fékekkel hirtelen akkorát zökkent, hogy a folyosó fali lámpásai megremegtek. A szerelvény lassulva begördült a kivilágított Marville állomás peronja mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s a peronról a helyi nyomozó lépett be két egyenruhás kíséretében. Rövid pillantást vetett a folyosón állókra, majd egyenesen a szürke kalapos utas felé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, ipari kémkedés és tervrajzok eltulajdonítása miatt!
– …és mert a teát is túláztatta – fejezte be a félbeszakadt mondatot Monsieur Vaneau, miközben elégedetten visszazárta az óráját.
A letartóztatott utast gyorsan elvezették. A kalauz megkönnyebbülten fellélegzett, miközben a nyitott ajtón át egy új utazó lépett a hálókocsiba: egy sötétköpenyes, hallgatag úr, aki egy viaszpecséttel lezárt, szokatlanul nehéz fémkazettát szorongatott a karja alatt. Vaneau csendben megfigyelte a jövevényt, miközben a vonat lassan kilördült az állomásról a névtelen éjszakába.
– Pontosan négy perc múlva Marville állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodt, kimért hangon. – Épp idejében ahhoz, hogy pontot tegyünk e mechanikus hangverseny végére.
A zárt ajtó hirtelen kinyílt, s a szürke kalapos utas lépett ki a folyosóra. Tekintetében gyanakvással vegyes remény csillant, miközben a fülkéből kiszivárgó gépolajszag érezhetően sűrűbbé vált.
– Semmi törvénytelent nem tettem, uraim! – mondta gyorsan, melegebb, védekező hangon.
– Természetesen – bólintott Vaneau száraz eleganciával. – A teafőzés önmagában nem bűncselekmény. Kivéve, ha a teáskanna valójában egy szigorúan titkos, sárgaréz alkatrészekből álló ipari másolószerkezet, amely a gőz nyomását használja fel a lopott terveinek rögzítésére. A hegedűtok nem hegedűt rejtett, hanem a meghajtó szerkezet felhúzórugóját, a kamillatea illata pedig csupán a túlhevült fém szagát volt hivatott elfedni.
A szürke kalapos férfi torka kiszáradt, felindultan nyitotta volna szóra a száját:
– Ez képtelenség! Ön honnan…
Vaneau épp kimondta volna a végső leleplező szót, amikor az Intercontinental Express csikorgó fékekkel hirtelen akkorát zökkent, hogy a folyosó fali lámpásai megremegtek. A szerelvény lassulva begördült a kivilágított Marville állomás peronja mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s a peronról a helyi nyomozó lépett be két egyenruhás kíséretében. Rövid pillantást vetett a folyosón állókra, majd egyenesen a szürke kalapos utas felé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, ipari kémkedés és tervrajzok eltulajdonítása miatt!
– …és mert a teát is túláztatta – fejezte be a félbeszakadt mondatot Monsieur Vaneau, miközben elégedetten visszazárta az óráját.
A letartóztatott utast gyorsan elvezették. A kalauz megkönnyebbülten fellélegzett, miközben a nyitott ajtón át egy új utazó lépett a hálókocsiba: egy sötétköpenyes, hallgatag úr, aki egy viaszpecséttel lezárt, szokatlanul nehéz fémkazettát szorongatott a karja alatt. Vaneau csendben megfigyelte a jövevényt, miközben a vonat lassan kilördült az állomásról a névtelen éjszakába.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- a-sotet-kopenyes-utas
- fiatal-no-csorgo-dobozokkal
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.