Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
311/2. A halk ketyegés — Feszült percek Miremont felé
A kerekek egyenletes kattogását hirtelen egy fémes, ritmikus koccanás törte meg a selyemmasnis fadoboz belsejéből. A fiatal nő riadtan szorította magához a csomagot, miközben a könyvhalmokkal utazó nő gyanakvóan felhúzta a szemöldökét.
– Porcelán teáskészlet, ugye? – kérdezte a könyves hölgy, miközben óvatosan távolabb húzta a legfelső vaskos enciklopédiáját. – Bár én még nem láttam olyan csészét, amely saját szakállára próbál meg elindulni a fülke ajtaja felé.
– Természetesen családi örökség! – felelte sietősen a fiatal nő, s tekintetével a folyosó sötétedő ablakait pásztázta. – Nagymamám finom meisseni csészéi. Rendkívül törékenyek.
Monsieur Vaneau lassan kinyitotta a szemét, és szelíden a lányra mosolygott.
– A meisseni porcelán köztudottan finom műremek, kisasszony. Bár a meisseni mesterek ritkán szereltek fogaskerekeket a csészealjak alá. Hacsak nem egy teljesen új, gőzhajtatású teázási etikett van kibontakozóban.
– Ön… ön tréfálkozik, uram! – csattant fel a fiatal nő, de a hangja megbicsaklott, amikor a doboz belsejéből egy határozott, rugós pattanás hallatszott, mintha egy belső zárszerkezet éppen kioldott volna.
– Ritkán tréfálkozom a teával – jegyezte meg Vaneau elgondolkodva, miközben lépett egyet előre. – Viszont a selyemszalag csomója meglehetősen szakszerűtlen. Egy igazi műgyűjtő sosem kötne tengerészcsomót egy törékeny teáskészletre. Kivéve persze, ha a doboz tartalma nem elhagyni akarja a vonatot, hanem kijutni a dobozból.
– Porcelán teáskészlet, ugye? – kérdezte a könyves hölgy, miközben óvatosan távolabb húzta a legfelső vaskos enciklopédiáját. – Bár én még nem láttam olyan csészét, amely saját szakállára próbál meg elindulni a fülke ajtaja felé.
– Természetesen családi örökség! – felelte sietősen a fiatal nő, s tekintetével a folyosó sötétedő ablakait pásztázta. – Nagymamám finom meisseni csészéi. Rendkívül törékenyek.
Monsieur Vaneau lassan kinyitotta a szemét, és szelíden a lányra mosolygott.
– A meisseni porcelán köztudottan finom műremek, kisasszony. Bár a meisseni mesterek ritkán szereltek fogaskerekeket a csészealjak alá. Hacsak nem egy teljesen új, gőzhajtatású teázási etikett van kibontakozóban.
– Ön… ön tréfálkozik, uram! – csattant fel a fiatal nő, de a hangja megbicsaklott, amikor a doboz belsejéből egy határozott, rugós pattanás hallatszott, mintha egy belső zárszerkezet éppen kioldott volna.
– Ritkán tréfálkozom a teával – jegyezte meg Vaneau elgondolkodva, miközben lépett egyet előre. – Viszont a selyemszalag csomója meglehetősen szakszerűtlen. Egy igazi műgyűjtő sosem kötne tengerészcsomót egy törékeny teáskészletre. Kivéve persze, ha a doboz tartalma nem elhagyni akarja a vonatot, hanem kijutni a dobozból.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- fiatal-no-csorgo-dobozokkal
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- fiatal-no-csorgo-dobozokkal
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.