Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
308/1. Pecsétek és üres étlapok — Indulás Luvignac irányába
– Ön tehát Monsieur Vaneau? – suttogta az új utas, miközben gyanakvóan pislogott a folyosó felé, ujjai pedig görcsösen simultak egyetlen, apró bőrtáskájára. – Azt beszélik, Ön a legapróbb porszemből is képes felépíteni egy teljes bűnügyet.
– Csak akkor, ha az a porszem nem akar túlságosan tisztának látszani – felelte Vaneau, és kényelmesen elhelyezkedett a kárpitozott ülésen.
A könyvhalmokkal utazó nő idegesen igazgatta a tornyosuló köteteit.
– Itt minden... olyan bizonytalan – motyogta szaggatottan. – Az előbbi letartóztatás... borzasztó feszültséget keltett.
– Valóban – bólintott a hallgatag úriember, akinek az arca fehérebb volt, mint a kalauz frissen vasalt inge. – Túl gyorsan történt.
– A bűnözőknek sincs sok idejük, ha el akarják érni a csatlakozást Luvignac felé – jegyezte meg Vaneau szárazon.
Laurent, a kalauz éppen ekkor lépett a fülkébe, tálcáján remegő teáscsészékkel. Igyekezett professzionális maradni, de a keze láthatóan reszketett.
– Monsieur Vaneau, a kettes fülke utasa... rendkívül izgága. Attól tartok, újabb bonyodalom van készülőben.
Az új utas hirtelen felriadt.
– Miért izgága? Valami eltűnt? Ugye nem az én...?
Mielőtt befejezhette volna, a fülkeajtó valósággal feltárult. Egy fiatal diplomata rontott be a folyosóról, arcán tiszta kétségbeeséssel. Kezében egy vörös viaszpecséttel lezárt, de durván feltépett borítékot szorongatott.
– Katasztrófa! – kiáltotta. – A pecsét tökéletesen ép volt, de a titkos diplomáciai jegyzék helyett... egy teljesen üres, sárga étlapot találtam benne!
– Csak akkor, ha az a porszem nem akar túlságosan tisztának látszani – felelte Vaneau, és kényelmesen elhelyezkedett a kárpitozott ülésen.
A könyvhalmokkal utazó nő idegesen igazgatta a tornyosuló köteteit.
– Itt minden... olyan bizonytalan – motyogta szaggatottan. – Az előbbi letartóztatás... borzasztó feszültséget keltett.
– Valóban – bólintott a hallgatag úriember, akinek az arca fehérebb volt, mint a kalauz frissen vasalt inge. – Túl gyorsan történt.
– A bűnözőknek sincs sok idejük, ha el akarják érni a csatlakozást Luvignac felé – jegyezte meg Vaneau szárazon.
Laurent, a kalauz éppen ekkor lépett a fülkébe, tálcáján remegő teáscsészékkel. Igyekezett professzionális maradni, de a keze láthatóan reszketett.
– Monsieur Vaneau, a kettes fülke utasa... rendkívül izgága. Attól tartok, újabb bonyodalom van készülőben.
Az új utas hirtelen felriadt.
– Miért izgága? Valami eltűnt? Ugye nem az én...?
Mielőtt befejezhette volna, a fülkeajtó valósággal feltárult. Egy fiatal diplomata rontott be a folyosóról, arcán tiszta kétségbeeséssel. Kezében egy vörös viaszpecséttel lezárt, de durván feltépett borítékot szorongatott.
– Katasztrófa! – kiáltotta. – A pecsét tökéletesen ép volt, de a titkos diplomáciai jegyzék helyett... egy teljesen üres, sárga étlapot találtam benne!
Ebben a részben
Szereplők
- a-hallgatag-uriember
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-utas
- fiatal-diplomata
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-hallgatag-uriember
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-utas
- fekete-kalapos-ur
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.