Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
303/7. Felderítés — A gőzölgő pergamen
Laurent rémülten meredt a mosdó melletti polcon árválkodó szódásszifonra, miközben a kezében tartott rézedényből egyre sűrűbb, zöldes gőzök csaptak fel.
– Gyorsan, Laurent! – sürgette Delaunay úr, miközben igyekezett minél messzebb húzódni a folyosó selyemtapétájától. – Nem akarom, hogy ez a vegyi fegyver tönkretegye az utazásomat!
– De a szifon az öné, monsieur! – dadogta a kalauz, ujjait óvatosan a forró fémperem alá csúsztatva.
– Áldozza fel! – kiáltott fel az új utas, akinek az arca a gőztől kísérteties árnyalatot kapott. – Az örökségem odalesz, ha a réz teljesen feloldódik! Csak a szóda mentheti meg a benne lévő térképet!
– Térképet? – vonta fel a szemöldökét Vaneau, miközben zsebkendőjével finoman eltakarta az orrát. – Nos, ez magyarázatot ad a tartály szokatlan súlyára.
Laurent nem teketóriázott. Megragadta a szifont, és egyetlen határozott nyomással a sistergő edénybe lőtte a szénsavas vizet. Hatalmas sziszegés, majd egy hangos, buborékos pukkanás következett. A kénes bűzt hirtelen felváltotta a nedves fém és a tönkrement szőnyeg jellegzetes szaga. Amikor a gőz eloszlott, a tartály alján egy vastag, megfeketedett, de sértetlen pergamentekercs körvonalai bontakoztak ki.
– Úgy tűnik, a kémia valóban kegyes volt önhöz – jegyezte meg Vaneau, miközben a vonat kerekeinek ritmusa lassulni kezdett, jelezve a közelgő Auberoche állomást. – Bár a vasúttársaság kárpótlási osztálya valószínűleg kevésbé lesz az.
– Gyorsan, Laurent! – sürgette Delaunay úr, miközben igyekezett minél messzebb húzódni a folyosó selyemtapétájától. – Nem akarom, hogy ez a vegyi fegyver tönkretegye az utazásomat!
– De a szifon az öné, monsieur! – dadogta a kalauz, ujjait óvatosan a forró fémperem alá csúsztatva.
– Áldozza fel! – kiáltott fel az új utas, akinek az arca a gőztől kísérteties árnyalatot kapott. – Az örökségem odalesz, ha a réz teljesen feloldódik! Csak a szóda mentheti meg a benne lévő térképet!
– Térképet? – vonta fel a szemöldökét Vaneau, miközben zsebkendőjével finoman eltakarta az orrát. – Nos, ez magyarázatot ad a tartály szokatlan súlyára.
Laurent nem teketóriázott. Megragadta a szifont, és egyetlen határozott nyomással a sistergő edénybe lőtte a szénsavas vizet. Hatalmas sziszegés, majd egy hangos, buborékos pukkanás következett. A kénes bűzt hirtelen felváltotta a nedves fém és a tönkrement szőnyeg jellegzetes szaga. Amikor a gőz eloszlott, a tartály alján egy vastag, megfeketedett, de sértetlen pergamentekercs körvonalai bontakoztak ki.
– Úgy tűnik, a kémia valóban kegyes volt önhöz – jegyezte meg Vaneau, miközben a vonat kerekeinek ritmusa lassulni kezdett, jelezve a közelgő Auberoche állomást. – Bár a vasúttársaság kárpótlási osztálya valószínűleg kevésbé lesz az.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-delaunay
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-delaunay
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.