Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
303/1. A selyemszalagos zümmögés — Új füst a folyosón
A vonat zakatolva hagyta el Salignac fényeit, belevágva az éjszakai sötétségbe. Monsieur Delaunay még mindig a zakója hajtókáját igazgatta, mélyen felháborodva az iménti közjátékon.
– Rendőrségi razzia a VIP osztályon! Hallatlan! – méltatlankodott a folyosó falának támaszkodva. – Laurent, maga szerint ez a normális menetrend része? A végén még megszokjuk a bilincsek csörgését a teáscsészék zörgése helyett!
– Legkevésbé sem, uram – szabadkozott Laurent kalauz, miközben az új utas poggyászát próbálta átvenni az ajtóban. A fiatal, kalapos hölgy kezében lévő selyemszalagos doboz azonban meglepően nehéznek bizonyult. A kalauz karja látványosan megroggyant a hirtelen súly alatt.
– Csak óvatosan, kérem! – szólt rá a hölgy aggodalmasan, szorosabban markolva a fogantyút. – Különleges, ritmikus szellőzést igénylő párizsi kelmék vannak benne. Egyáltalán nem bírják a hirtelen rázkódást.
– Párizsi kelmék, amelyek úgy zümmögnek, mint egy dühös darázsfészek? – jegyezte meg Monsieur Vaneau száraz mosollyal, miközben elegánsan félrelépett a szűk átjáróban.
– Ó, ez csupán egy egyedi, óraműves formamelegítő szerkezet – felelte a hölgy sietősen, kissé elpirulva, majd szinte menekülve surrant be az ötös fülkébe, maga mögé rántva az ajtót.
– Formamelegítő szerkezet! – horkant fel Delaunay, Vaneau-hoz fordulva. – Ön mindig ilyen nyugodt, Vaneau úr, amikor nyilvánvaló képtelenségeket hordanak össze a hálókocsijában?
– Nem mindig – felelte a detektív halkan. – Csak akkor, amikor mások helyettem is elvégzik a méltatlankodást. A tényeknek mindenesetre van egy sajátos tulajdonságuk: előbb-utóbb maguktól is a felszínre kerülnek.
Ahogy a vonat egyre jobban felgyorsított a következő állomás, Montbard felé, a folyosón hirtelen fojtogató, forró fém- és rézszag kezdett terjedni. Az ötös fülke zárt ajtaja alól pedig vékony, baljóslatú szürke füstcsík kúszott ki a folyosó szőnyegére.
– Rendőrségi razzia a VIP osztályon! Hallatlan! – méltatlankodott a folyosó falának támaszkodva. – Laurent, maga szerint ez a normális menetrend része? A végén még megszokjuk a bilincsek csörgését a teáscsészék zörgése helyett!
– Legkevésbé sem, uram – szabadkozott Laurent kalauz, miközben az új utas poggyászát próbálta átvenni az ajtóban. A fiatal, kalapos hölgy kezében lévő selyemszalagos doboz azonban meglepően nehéznek bizonyult. A kalauz karja látványosan megroggyant a hirtelen súly alatt.
– Csak óvatosan, kérem! – szólt rá a hölgy aggodalmasan, szorosabban markolva a fogantyút. – Különleges, ritmikus szellőzést igénylő párizsi kelmék vannak benne. Egyáltalán nem bírják a hirtelen rázkódást.
– Párizsi kelmék, amelyek úgy zümmögnek, mint egy dühös darázsfészek? – jegyezte meg Monsieur Vaneau száraz mosollyal, miközben elegánsan félrelépett a szűk átjáróban.
– Ó, ez csupán egy egyedi, óraműves formamelegítő szerkezet – felelte a hölgy sietősen, kissé elpirulva, majd szinte menekülve surrant be az ötös fülkébe, maga mögé rántva az ajtót.
– Formamelegítő szerkezet! – horkant fel Delaunay, Vaneau-hoz fordulva. – Ön mindig ilyen nyugodt, Vaneau úr, amikor nyilvánvaló képtelenségeket hordanak össze a hálókocsijában?
– Nem mindig – felelte a detektív halkan. – Csak akkor, amikor mások helyettem is elvégzik a méltatlankodást. A tényeknek mindenesetre van egy sajátos tulajdonságuk: előbb-utóbb maguktól is a felszínre kerülnek.
Ahogy a vonat egyre jobban felgyorsított a következő állomás, Montbard felé, a folyosón hirtelen fojtogató, forró fém- és rézszag kezdett terjedni. Az ötös fülke zárt ajtaja alól pedig vékony, baljóslatú szürke füstcsík kúszott ki a folyosó szőnyegére.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-kalapos-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-delaunay
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-delaunay
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.