Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
302/5. A viaszpecsétes faboríték — Árnyak az ötös fülkénél
Monsieur Vaneau lassan belépett a folyosóra, halkan behúzva maga mögött a négyes fülke ajtaját. Laurent, a kalauz még mindig a teástálca morzsáit söpörte egy apró kendővel, miközben halkan mormogott valamit a szintetikus bíborfestékek kellemetlen mellékhatásairól.
– Laurent, barátom – szólította meg a detektív nyájasan –, ne aggódjon a teáscsészék miatt. A teának megvan az a csodás tulajdonsága, hogy frissen lefőzve bármikor pótolható.
– A teáscsészéket könnyű pótolni, Monsieur Vaneau – sóhajtott fel a kalauz, és a folyosó vége felé intett a fejével. – De az újonnan felszállt utasok idegrendszerét aligha. Nézze csak azt a köpenyes urat! Meg sem várta, hogy elkérjem a jegyét, úgy vágódott be az ötös fülkébe.
Vaneau elmosolyodott, majd komótos léptekkel megindult a szőnyeggel borított folyosón. Az ötös fülke ajtaja rést hagyott maga után. Odabent a sötét köpenyes utas éppen az ülés alatti térbe igyekezett elrejteni egy apró, viaszpecséttel ellátott faborítékot, ám mozdulata hirtelen félbeszakadt, amikor észrevette az ősz hajú úriembert.
– Elnézést a zavarásért – mondta Vaneau udvariasan, megállva a tolóajtóban. – Úgy tűnt, mintha a csomagja különös gondoskodást igényelne. Remélem, ezúttal nem hűtött vegyi anyagról van szó.
– Ez... ez csak személyes levelezés! – felelte szaporán a férfi, és az ablak felé fordult, de tekintete idegesen rezzent meg. – Semmi köze hozzá senkinek!
– Természetesen – bólintott Vaneau. – A magánélet szentség, egészen addig, amíg a viaszpecsétből nem árad enyhe kesernyés mandulakivonat illata.
Laurent közelebb lépett, és rosszallóan összeszűkítette a szemét.
– Monsieur, a jegyét kérem. És ha kérhetem, a borítékot ne próbálja meg megenni.
– Laurent, barátom – szólította meg a detektív nyájasan –, ne aggódjon a teáscsészék miatt. A teának megvan az a csodás tulajdonsága, hogy frissen lefőzve bármikor pótolható.
– A teáscsészéket könnyű pótolni, Monsieur Vaneau – sóhajtott fel a kalauz, és a folyosó vége felé intett a fejével. – De az újonnan felszállt utasok idegrendszerét aligha. Nézze csak azt a köpenyes urat! Meg sem várta, hogy elkérjem a jegyét, úgy vágódott be az ötös fülkébe.
Vaneau elmosolyodott, majd komótos léptekkel megindult a szőnyeggel borított folyosón. Az ötös fülke ajtaja rést hagyott maga után. Odabent a sötét köpenyes utas éppen az ülés alatti térbe igyekezett elrejteni egy apró, viaszpecséttel ellátott faborítékot, ám mozdulata hirtelen félbeszakadt, amikor észrevette az ősz hajú úriembert.
– Elnézést a zavarásért – mondta Vaneau udvariasan, megállva a tolóajtóban. – Úgy tűnt, mintha a csomagja különös gondoskodást igényelne. Remélem, ezúttal nem hűtött vegyi anyagról van szó.
– Ez... ez csak személyes levelezés! – felelte szaporán a férfi, és az ablak felé fordult, de tekintete idegesen rezzent meg. – Semmi köze hozzá senkinek!
– Természetesen – bólintott Vaneau. – A magánélet szentség, egészen addig, amíg a viaszpecsétből nem árad enyhe kesernyés mandulakivonat illata.
Laurent közelebb lépett, és rosszallóan összeszűkítette a szemét.
– Monsieur, a jegyét kérem. És ha kérhetem, a borítékot ne próbálja meg megenni.
Ebben a részben
Szereplők
- a-sotet-kopenyes-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- fiatal-no-hegedutokkal
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-delaunay
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.