Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
299/2. Új rejtély a hálókocsin — Elvágott láncszemek
A sötétség utáni csendet az elrabolt fadoboz tulajdonosának kétségbeesett jajveszékelése törte meg. A padlón heverő úriember görcsösen szorongatta a csuklóján maradt, csonka láncvéget.
– Kiraboltak! – kiáltotta, miközben az utasok lassan előmerészkedtek a fülkéikből. – A családi ereklyém… oda van! Semmivé lett!
A helyi főfelügyelő, aki az imént még a folyosó végén próbált tekintélyt parancsolóan egyensúlyozni a zötykölődő vonaton, most előrelépett, és megigazította a zubbonyát.
– Nyugalom, uraim! – dörögte a tőle telhető legnagyobb hivatalos szigorral. – A tettes még a hálókocsiban van. Senki sem mozdulhat!
Monsieur Vaneau halk, elegáns léptekkel lépett a feltört dobozhoz, és guggolásból felemelkedve finoman leporolta a nadrágját.
– Úgy tűnik, a tettes nemcsak a sötétséget kedveli, de a precíz fémmunkát is – jegyezte meg a detektív szárazon. – A láncszemet egyetlen, tiszta mozdulattal vágták el. Ehhez komoly szerszám kellett, vagy egy meglepően erős fogazat.
– Ön viccelődik, miközben egy bűnöző szabadon kószál köztünk? – hördült fel a főfelügyelő.
– Dehogy. Csak megfigyelem, hogy a pánik ritkán segít a lakatok pótlásában – felelte Vaneau.
A folyosón álló fiatal, selyemsálas hölgy aggodalmasan pillantott a sarokba.
– De mégis mi lehetett abban a nehéz dobozban? – kérdezte halk, óvatos hangon, miközben finom selyemsálját közelebb vonta az arcához.
– Valami, ami túl nehéz ahhoz, hogy észrevétlenül zsebre tegyék – mondta Vaneau.
Eljön a pillanat. Émile Vaneau előveszi régi ezüst zsebóráját. Kinyitja. Egy pillanatig nézi. Majd nyugodtan megszólal:
– Pontosan tizennyolc perc múlva Saint-Florentin-des-Bois állomásra érkezünk. Addig is javaslom, vizsgáljuk meg közelebbről az utasok csomagvágó eszközeit.
– Kiraboltak! – kiáltotta, miközben az utasok lassan előmerészkedtek a fülkéikből. – A családi ereklyém… oda van! Semmivé lett!
A helyi főfelügyelő, aki az imént még a folyosó végén próbált tekintélyt parancsolóan egyensúlyozni a zötykölődő vonaton, most előrelépett, és megigazította a zubbonyát.
– Nyugalom, uraim! – dörögte a tőle telhető legnagyobb hivatalos szigorral. – A tettes még a hálókocsiban van. Senki sem mozdulhat!
Monsieur Vaneau halk, elegáns léptekkel lépett a feltört dobozhoz, és guggolásból felemelkedve finoman leporolta a nadrágját.
– Úgy tűnik, a tettes nemcsak a sötétséget kedveli, de a precíz fémmunkát is – jegyezte meg a detektív szárazon. – A láncszemet egyetlen, tiszta mozdulattal vágták el. Ehhez komoly szerszám kellett, vagy egy meglepően erős fogazat.
– Ön viccelődik, miközben egy bűnöző szabadon kószál köztünk? – hördült fel a főfelügyelő.
– Dehogy. Csak megfigyelem, hogy a pánik ritkán segít a lakatok pótlásában – felelte Vaneau.
A folyosón álló fiatal, selyemsálas hölgy aggodalmasan pillantott a sarokba.
– De mégis mi lehetett abban a nehéz dobozban? – kérdezte halk, óvatos hangon, miközben finom selyemsálját közelebb vonta az arcához.
– Valami, ami túl nehéz ahhoz, hogy észrevétlenül zsebre tegyék – mondta Vaneau.
Eljön a pillanat. Émile Vaneau előveszi régi ezüst zsebóráját. Kinyitja. Egy pillanatig nézi. Majd nyugodtan megszólal:
– Pontosan tizennyolc perc múlva Saint-Florentin-des-Bois állomásra érkezünk. Addig is javaslom, vizsgáljuk meg közelebbről az utasok csomagvágó eszközeit.
Ebben a részben
Szereplők
- fiatal-holgy-selyemsallal
- helyi-fofelugyelo
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-hallgatag-uriember
- az-uj-kalapos-utas
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.