Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
297/5. Új rejtély a hálókocsin — A zsebóra szava
– Ez... ez puszta véletlen – dadogta az új utas, miközben hátrébb lépett a fülke homályába, szabad utat engedve a kíváncsi tekinteteknek.
Az avermesi rendőrnyomozó azonnal benyomta a fejét a résen.
– Egy lepecsételt bádogdoboz? Csak nem csempészáru?
– Inkább egy különösen rosszul megválasztott úti uzsonna – jegyezte meg Monsieur Vaneau halk, száraz eleganciával. – Bár el kell ismernem, a hering ritkán igényel vörös pecsétviaszt és ilyen fokú titkolózást.
A könyvhalmokkal utazó nő szigorúan bólintott, miközben legfelső kötetét szinte fegyverként tartotta:
– A hatályos vasúti szabályzat szerint minden bűzös vagy gyanús vegyi anyag szállítása azonnali kizárást von maga után!
– Kérem, hagyják abba! – suttogta a folyosó sötétjéből az új hegedűs utas, miközben görcsösen szorította magához a hegedűtokot. – Ez a vonat... valami nincs rendben itt. Mindenki gyanús!
– Nyugodjon meg, kedvesem – próbálta csitítani a fiatal hölgy, bár a saját hangja is remegett a feszültségtől. – Monsieur Vaneau biztosan tudja, mit csinál. Ugye?
A fiatal, kíváncsi férfi reménykedve lépett közelebb:
– Bizonyára! Talán egy elveszett udvari kincs van a dobozban? Vagy egy államtitok?
Monsieur Vaneau nem sietett a válasszal. Elegáns, komótos mozdulattal a mellényzsebéhez nyúlt, és előhúzta régi, ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással felpattintotta a fedelét, és egy másodpercig némán nézte a mutatókat.
– Pontosan tizenkét perc múlva Sévérac állomásra érkezünk – mondta, majd lezárta az órát. – Addigra a bádogdoboz titka is éppen olyan átláthatóvá válik, mint a fülke ablaka.
Az avermesi rendőrnyomozó azonnal benyomta a fejét a résen.
– Egy lepecsételt bádogdoboz? Csak nem csempészáru?
– Inkább egy különösen rosszul megválasztott úti uzsonna – jegyezte meg Monsieur Vaneau halk, száraz eleganciával. – Bár el kell ismernem, a hering ritkán igényel vörös pecsétviaszt és ilyen fokú titkolózást.
A könyvhalmokkal utazó nő szigorúan bólintott, miközben legfelső kötetét szinte fegyverként tartotta:
– A hatályos vasúti szabályzat szerint minden bűzös vagy gyanús vegyi anyag szállítása azonnali kizárást von maga után!
– Kérem, hagyják abba! – suttogta a folyosó sötétjéből az új hegedűs utas, miközben görcsösen szorította magához a hegedűtokot. – Ez a vonat... valami nincs rendben itt. Mindenki gyanús!
– Nyugodjon meg, kedvesem – próbálta csitítani a fiatal hölgy, bár a saját hangja is remegett a feszültségtől. – Monsieur Vaneau biztosan tudja, mit csinál. Ugye?
A fiatal, kíváncsi férfi reménykedve lépett közelebb:
– Bizonyára! Talán egy elveszett udvari kincs van a dobozban? Vagy egy államtitok?
Monsieur Vaneau nem sietett a válasszal. Elegáns, komótos mozdulattal a mellényzsebéhez nyúlt, és előhúzta régi, ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással felpattintotta a fedelét, és egy másodpercig némán nézte a mutatókat.
– Pontosan tizenkét perc múlva Sévérac állomásra érkezünk – mondta, majd lezárta az órát. – Addigra a bádogdoboz titka is éppen olyan átláthatóvá válik, mint a fülke ablaka.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- az-uj-hegedus-utas
- az-uj-utas
- fiatal-ferfi-kivancsi
- fiatal-holgy
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- az-uj-kalapos-utas
- az-uj-utas
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.