Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
292/3. A kékes hamu titka — A visszaszámlálás percei
– Ha az a kék por csak színjáték, akkor a tolvaj még mindig köztünk van! – csattant fel a könyvhalmokkal utazó nő, miközben dühösen megszorította táskája fülét. – Kutassák át a hegedűtokot!
– Kikérem magamnak! – vágott vissza az új hegedűs utas, ujjait görcsösen a hangszerére kulcsolva. – A hangszerem szent és sérthetetlen, nem holmi kódexbúvóhely!
– Ugyan már, maga még a kalapom alá is benézett az imént! – méltatlankodott az új kalapos utas. – Biztos vagyok benne, hogy a hamu csak figyelemelterelés volt, és a könyv már rég a maga fura tokjában lapul!
Monsieur Vaneau halk, mégis tekintélyt parancsoló köhintéssel vetett véget a folyosói ricsajnak.
– A gyanakvás, bár kétségkívül élénkíti a társasági életet, ritkán vezet eredményre – jegyezte meg szárazon. – Különösen akkor, ha a tettes éppen erre a lármára alapozta a tervét.
Ezzel a nyugalmazott fődetektív lassan benyúlt a mellényzsebébe, és előhúzta patinás ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, és egy rövid, tiszteletteljes pillantást vetett a ketyegő mutatókra.
– Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Amand állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodtan, majd finom mozdulattal visszacsúsztatta az órát.
– És ez hogyan hozza vissza a felbecsülhetetlen értékű krónikámat? – hördült fel a könyves nő.
– Roppant egyszerűen, asszonyom. A tolvajnak pontosan tizenegy perce maradt arra, hogy megszabaduljon a valódi zsákmánytól, mielőtt a helyi hatóságok blokád alá vonják a peront. És ha jól érzékelem, a folyosó végéről beszűrődő huzat éppen most mutatta meg, melyik fülke ablaka maradt résnyire nyitva.
– Kikérem magamnak! – vágott vissza az új hegedűs utas, ujjait görcsösen a hangszerére kulcsolva. – A hangszerem szent és sérthetetlen, nem holmi kódexbúvóhely!
– Ugyan már, maga még a kalapom alá is benézett az imént! – méltatlankodott az új kalapos utas. – Biztos vagyok benne, hogy a hamu csak figyelemelterelés volt, és a könyv már rég a maga fura tokjában lapul!
Monsieur Vaneau halk, mégis tekintélyt parancsoló köhintéssel vetett véget a folyosói ricsajnak.
– A gyanakvás, bár kétségkívül élénkíti a társasági életet, ritkán vezet eredményre – jegyezte meg szárazon. – Különösen akkor, ha a tettes éppen erre a lármára alapozta a tervét.
Ezzel a nyugalmazott fődetektív lassan benyúlt a mellényzsebébe, és előhúzta patinás ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, és egy rövid, tiszteletteljes pillantást vetett a ketyegő mutatókra.
– Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Amand állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodtan, majd finom mozdulattal visszacsúsztatta az órát.
– És ez hogyan hozza vissza a felbecsülhetetlen értékű krónikámat? – hördült fel a könyves nő.
– Roppant egyszerűen, asszonyom. A tolvajnak pontosan tizenegy perce maradt arra, hogy megszabaduljon a valódi zsákmánytól, mielőtt a helyi hatóságok blokád alá vonják a peront. És ha jól érzékelem, a folyosó végéről beszűrődő huzat éppen most mutatta meg, melyik fülke ablaka maradt résnyire nyitva.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-hegedus-utas
- az-uj-kalapos-utas
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- az-uj-hegedus-utas
- az-uj-kalapos-utas
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.