Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
290/1. A fahéjillatú doboz — Új utas a folyosón
A szerelvény mély fémzúgással meglendült, maga mögött hagyva Valcourt állomásának hűvös peronját. A folyosó faborítású falai között még ott lebegett az előző izgalmak halvány visszhangja, ám az utasok tekintete már az új jövevényre szegeződött. A szürke köpenyes férfi görcsösen szorította magához a kőrisfa dobozt, amelyből átható, édeskés fahéjillat áradt a huzatos levegőbe.
– Remélem, nem egy mozgó süteményesbolthoz van szerencsénk – jegyezte meg száraz eleganciával Monsieur Vaneau, miközben helyreigazította a hajtókáját. – A fahéj rendkívül kellemes fűszer, bár ritkán igényli a kovácsoltvas lakatot.
– Ez... ez magánügy! – felelte szaporán az új utas, s feszülten pillantott a folyosó két vége felé. – Csupán egy családi emléktárgyat szállítok, semmi mást!
– A családi emléktárgyak természetrajza már csak ilyen – szúrta közbe a fiatal diplomata, aki kíváncsian hajolt ki a fülkéjéből. – Minél illatosabbak, annál több fejfájást okoznak a tulajdonosuknak.
– Bármi rejtőzik is a fedél alatt, a retesz meglehetősen szokatlan – mutatott az ezüstösen csillogó pántra Vaneau. – Egy egyszerű fadoboz, amelyet úgy védenek, mintha állami titkokat tartalmazna.
Az utas nem válaszolt, csak még szorosabban a mellkasához vonta a ládikát, majd gyors léptekkel elindult a nyolcas fülke irányába. Monsieur Vaneau csöndesen követte a pillantásával, miközben a vonat ütemes zakatolással száguldott Obermarly fái felé.
– Remélem, nem egy mozgó süteményesbolthoz van szerencsénk – jegyezte meg száraz eleganciával Monsieur Vaneau, miközben helyreigazította a hajtókáját. – A fahéj rendkívül kellemes fűszer, bár ritkán igényli a kovácsoltvas lakatot.
– Ez... ez magánügy! – felelte szaporán az új utas, s feszülten pillantott a folyosó két vége felé. – Csupán egy családi emléktárgyat szállítok, semmi mást!
– A családi emléktárgyak természetrajza már csak ilyen – szúrta közbe a fiatal diplomata, aki kíváncsian hajolt ki a fülkéjéből. – Minél illatosabbak, annál több fejfájást okoznak a tulajdonosuknak.
– Bármi rejtőzik is a fedél alatt, a retesz meglehetősen szokatlan – mutatott az ezüstösen csillogó pántra Vaneau. – Egy egyszerű fadoboz, amelyet úgy védenek, mintha állami titkokat tartalmazna.
Az utas nem válaszolt, csak még szorosabban a mellkasához vonta a ládikát, majd gyors léptekkel elindult a nyolcas fülke irányába. Monsieur Vaneau csöndesen követte a pillantásával, miközben a vonat ütemes zakatolással száguldott Obermarly fái felé.
Ebben a részben
Szereplők
- fiatal-diplomata
- monsieur-emile-vaneau
- zaklatott-uj-utas
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- avermesi-rendornyomozo
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-ferfi-kivancsi
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.