Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
288/5. A falból jövő ütem — A zsebóra ritmusa
A dörömbölés oly fojtogató hévvel rázta meg a vékony faborítást, mintha a negyedik fülke lakója nem csupán kommunikálni, de a fizika törvényeit is átírni igyekezne.
– Ez kétségkívül egy vészjelzés! – suttogta az új utas, miközben kétségbeesetten hátrált a folyosó szemközti ablakáig. – Mindjárt áttöri a falat!
– Vagy csupán egy meglehetősen ritmustalan tánclépés – jegyezte meg Vaneau úr, miközben arca egyetlen rezdüléssel sem árulta el a legapróbb aggodalmat sem.
– Tánc? Ilyen kísérteties ütemre? – hördült fel az energikus úr, karba tett kézzel védve csörgő poggyászát. – Monsieur Vaneau, önnek acélból vannak az idegei, vagy egyszerűen csak nem hallja ezt a borzalmat?
– Hallom, kedves uram. De a pánik ritkán javít az akusztikán.
Émile Vaneau ekkor lassú, méltóságteljes mozdulattal a mellényzsebéhez nyúlt. Elővette régi, ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig merőn nézte a mutatók egyenletes járását, mintha összevetné azt a fal túloldaláról érkező dörömböléssel.
– Pontosan húsz perc múlva Belcastel állomásra érkezünk – jelentette be végtelen nyugalommal, majd visszacsúsztatta az órát a zsebébe.
A kíváncsi fiatal férfi közelebb lépett, szemét tágra nyitva a csodálkozástól. – Belcastel? De Monsieur, hogyan segít egy vasúti megálló a falból jövő rejtély megfejtésében?
– Úgy, fiatal barátom, hogy a kopogások száma és az óra másodpercmutatója között matematikai összefüggés van. A fülke lakója nem véletlenszerűen dühöng. Egy nagyon is precíz, bár kissé türelmetlen üzenetet közvetít, amelynek végére Belcastelben pontot teszünk.
– És mi a tartalma? – kérdezte a selyemsálas fiatal hölgy félénken.
– Egyelőre annyi – mosolygott Vaneau –, hogy a szomszédunk nem szereti a hideg teát, de annál jobban kedveli a feltűnést.
– Ez kétségkívül egy vészjelzés! – suttogta az új utas, miközben kétségbeesetten hátrált a folyosó szemközti ablakáig. – Mindjárt áttöri a falat!
– Vagy csupán egy meglehetősen ritmustalan tánclépés – jegyezte meg Vaneau úr, miközben arca egyetlen rezdüléssel sem árulta el a legapróbb aggodalmat sem.
– Tánc? Ilyen kísérteties ütemre? – hördült fel az energikus úr, karba tett kézzel védve csörgő poggyászát. – Monsieur Vaneau, önnek acélból vannak az idegei, vagy egyszerűen csak nem hallja ezt a borzalmat?
– Hallom, kedves uram. De a pánik ritkán javít az akusztikán.
Émile Vaneau ekkor lassú, méltóságteljes mozdulattal a mellényzsebéhez nyúlt. Elővette régi, ezüst zsebóráját. Kinyitotta, és egy pillanatig merőn nézte a mutatók egyenletes járását, mintha összevetné azt a fal túloldaláról érkező dörömböléssel.
– Pontosan húsz perc múlva Belcastel állomásra érkezünk – jelentette be végtelen nyugalommal, majd visszacsúsztatta az órát a zsebébe.
A kíváncsi fiatal férfi közelebb lépett, szemét tágra nyitva a csodálkozástól. – Belcastel? De Monsieur, hogyan segít egy vasúti megálló a falból jövő rejtély megfejtésében?
– Úgy, fiatal barátom, hogy a kopogások száma és az óra másodpercmutatója között matematikai összefüggés van. A fülke lakója nem véletlenszerűen dühöng. Egy nagyon is precíz, bár kissé türelmetlen üzenetet közvetít, amelynek végére Belcastelben pontot teszünk.
– És mi a tartalma? – kérdezte a selyemsálas fiatal hölgy félénken.
– Egyelőre annyi – mosolygott Vaneau –, hogy a szomszédunk nem szereti a hideg teát, de annál jobban kedveli a feltűnést.
Ebben a részben
Szereplők
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-ferfi-kivancsi
- fiatal-holgy-selyemsallal
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-ferfi-kivancsi
- fiatal-holgy-selyemsallal
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.