Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
286/1. Új rejtély a hálókocsin — A kék tinta nyomában
A kerekek ritmikus kattogása megnyugtatóan hatott a folyosón, ám a hangulatot hamar megzavarta az újonnan felszállt utasok zsongása. Monsieur Vaneau az ablaknak dőlve, féloldalasan figyelte az eseményeket.
– Ha megengedi, uram – jegyezte meg a detektív a mellette elhaladó, rendkívül zajos utastársnak –, az ön poggyásza olyan hangot ad, mintha egy komplett kovácsműhelyt szállítana, vagy legalábbis egy felelőtlenül fegyelmezetlen étkészletet.
– Ó, dehogy, kedves barátom! – nevetett fel az energikus úr, miközben büszkén megveregette a fémcsatos ládát. – Csak a legszükségesebb tudományos minták! Geológia, semmi más. Ritka ásványok Saint-Mireux vidékéről!
– A geológia kétségkívül nehéz tudomány – jegyezte meg a könyvhalmokkal utazó nő, aki éppen egy vaskos kötetet próbált egyensúlyozni a karján. – De talán kevesebb zajjal járna, ha a kövek a helyükön maradnának.
– Valóban – bólintott Vaneau szárazon. – A csend mostanában luxuscikknek számít ezen a vonaton.
Az energikus úr széles mosollyal rántotta elő a kulcsát. – Hadd mutassam meg a legszebb darabot! Egy valódi, zárványos piritekkel teli kristályt!
Azzal a ládához lépett, beillesztette a kulcsot, ám a zár egy halk kattanással magától átfordult, mintha már nyitva lett volna. Az úr gyanakodva felpattintotta a nehéz fedelet. A mosoly azonnal lefagyott az arcáról. A láda belsejében nem voltak nehéz kőzetek. Csupán egyetlen, mélykék folyadékkal átitatott, magányos bársonykesztyű hevert a fém rácson, miközben a kék tinta lassan csöpögni kezdett a padlóra.
– Ez... ez lehetetlen! – hápogott az úr. – Kiraboltak! Elveszett a gyűjteményem!
Vaneau közelebb lépett, és megvizsgálta a csöpögő kesztyűt. – Úgy tűnik, a geológia hirtelen átváltott kémiára. És a kísérlet, attól tartok, épp most kezdődött el.
– Ha megengedi, uram – jegyezte meg a detektív a mellette elhaladó, rendkívül zajos utastársnak –, az ön poggyásza olyan hangot ad, mintha egy komplett kovácsműhelyt szállítana, vagy legalábbis egy felelőtlenül fegyelmezetlen étkészletet.
– Ó, dehogy, kedves barátom! – nevetett fel az energikus úr, miközben büszkén megveregette a fémcsatos ládát. – Csak a legszükségesebb tudományos minták! Geológia, semmi más. Ritka ásványok Saint-Mireux vidékéről!
– A geológia kétségkívül nehéz tudomány – jegyezte meg a könyvhalmokkal utazó nő, aki éppen egy vaskos kötetet próbált egyensúlyozni a karján. – De talán kevesebb zajjal járna, ha a kövek a helyükön maradnának.
– Valóban – bólintott Vaneau szárazon. – A csend mostanában luxuscikknek számít ezen a vonaton.
Az energikus úr széles mosollyal rántotta elő a kulcsát. – Hadd mutassam meg a legszebb darabot! Egy valódi, zárványos piritekkel teli kristályt!
Azzal a ládához lépett, beillesztette a kulcsot, ám a zár egy halk kattanással magától átfordult, mintha már nyitva lett volna. Az úr gyanakodva felpattintotta a nehéz fedelet. A mosoly azonnal lefagyott az arcáról. A láda belsejében nem voltak nehéz kőzetek. Csupán egyetlen, mélykék folyadékkal átitatott, magányos bársonykesztyű hevert a fém rácson, miközben a kék tinta lassan csöpögni kezdett a padlóra.
– Ez... ez lehetetlen! – hápogott az úr. – Kiraboltak! Elveszett a gyűjteményem!
Vaneau közelebb lépett, és megvizsgálta a csöpögő kesztyűt. – Úgy tűnik, a geológia hirtelen átváltott kémiára. És a kísérlet, attól tartok, épp most kezdődött el.
Ebben a részben
Szereplők
- a-konyv-halmokkal-utazo-no
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-elegans-holgy
- az-uj-kalapos-utas
- az-uj-utas
- energikus-ur-csorgo-poggyasszal
- fiatal-ferfi-kivancsi
- helyi-fofelugyelo
- helyi-nyomozok
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.