Nyomozás az InterContinental expresszen · Mr. Poliniak
285/6. A varrott bélés rejtelme — Az ezüst zsebóra kattanása
A szürke kalapos utas megpróbált oldalra fúródni, ám Laurent kalauz széles vállai hatékonyan elzárták a folyosó kijáratát. A férfi megrekedt a keskeny átjáróban, és tehetetlenül nézte, ahogy Vaneau közelebb lép.
– Úgy vélem, a kabát bélésében nem csupán elszabadult selyemszálak rejtőznek – jegyezte meg a detektív, miközben mutatóujjával finoman megkopogtatta a gyanúsított zakójának alsó szegélyét. – A szövet természetellenes merevsége arra utal, hogy a szikének és a retikülből hiányzó kis rézkulcsnak is ott szorítottak helyet.
– Ez puszta rágalom! Nincs joga átkutatni a ruházatomat! – háborodott fel a kalapos, de a hangja megbicsaklott, amikor Vaneau egyetlen határozott mozdulattal megbontotta a laza öltést. A szövetből halk csörrenéssel hullott ki a miniatűr kulcs, egyenesen a kalauz tenyerébe.
– Nem állt szándékomban kutakodni – mondta Vaneau száraz eleganciával. – Csupán megfigyeltem a gravitáció és a rossz szándék sajátos összefüggéseit.
– Tehát mégis ön volt az! – kiáltott fel az elegáns hölgy, s felháborodottan szorította magához a megrongált táskát.
Émile Vaneau ekkor lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, s egy pillanatig némán nézte a mutatók egyenletes, halk járását.
– Pontosan tizennégy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodtan, majd visszasüllyesztette a hűvös fémet a mellényzsebébe. – Addig is, azt javaslom, tisztázzuk, kinek a megbízásából keresett oly kétségbeesetten átjárást a szomszédos fülke rejtett rekeszébe.
– Úgy vélem, a kabát bélésében nem csupán elszabadult selyemszálak rejtőznek – jegyezte meg a detektív, miközben mutatóujjával finoman megkopogtatta a gyanúsított zakójának alsó szegélyét. – A szövet természetellenes merevsége arra utal, hogy a szikének és a retikülből hiányzó kis rézkulcsnak is ott szorítottak helyet.
– Ez puszta rágalom! Nincs joga átkutatni a ruházatomat! – háborodott fel a kalapos, de a hangja megbicsaklott, amikor Vaneau egyetlen határozott mozdulattal megbontotta a laza öltést. A szövetből halk csörrenéssel hullott ki a miniatűr kulcs, egyenesen a kalauz tenyerébe.
– Nem állt szándékomban kutakodni – mondta Vaneau száraz eleganciával. – Csupán megfigyeltem a gravitáció és a rossz szándék sajátos összefüggéseit.
– Tehát mégis ön volt az! – kiáltott fel az elegáns hölgy, s felháborodottan szorította magához a megrongált táskát.
Émile Vaneau ekkor lassan elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta a fedelét, s egy pillanatig némán nézte a mutatók egyenletes, halk járását.
– Pontosan tizennégy perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk – jelentette ki nyugodtan, majd visszasüllyesztette a hűvös fémet a mellényzsebébe. – Addig is, azt javaslom, tisztázzuk, kinek a megbízásából keresett oly kétségbeesetten átjárást a szomszédos fülke rejtett rekeszébe.
Ebben a részben
Szereplők
- az-elegans-holgy
- az-uj-kalapos-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Helyszín
- 4-es-fulke-elotere
- a-vonat
Előző jelenet szereplői
- az-elegans-holgy
- az-uj-kalapos-utas
- laurent-kalauz
- monsieur-emile-vaneau
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.