Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Illatos pihenő a sziklafülkében
A szűk sziklafolyosóban a falak hűvös simasága hamar felváltotta a kinti szél csípős ölelését. Borda óvatosan, minden lépést megfontolva haladt az élen, míg Bandi szorosan az idős asszony mögött lépkedett, figyelmesen fülelve a kövek között visszhangzó halk neszekre. A folyosó néhol annyira beszűkült, hogy vállal szinte súrolták a nyirkos sziklafalat, ám a magasból szivárgó friss huzat jelzésértékű volt: a járat nem zsákutcába vezetett.
Néhány tucat lépés után a folyosó váratlanul kiszélesedett, s a vándorok egy apró, természetes sziklafülkébe értek. A mennyezet egyik keskeny résén át halvány nappali fény vetült a padozatra. A fülke közepén, egy simára kopott kőpárkányon újabb kedves meglepetés fogadta őket: a füvesember egy kis csokor szárított levendulát és illatos fenyőgyantát hagyott ott, gondosan elrendezve.
– A füvesember igazán figyelmes kalauz – jegyezte meg halkan, buzgó mosollyal az idős asszony, miközben meglóbálta a szárított virágokat, melyek tiszta illata azonnal elűzte a barlangi dohos levegőt. – Még a jó kedvünkről is gondoskodik a sötétben.
Borda megkönnyebbülten sóhajtott fel, s a sziklafülke túlsó felén megnyíló, világosabb kijárat felé mutatott. A szűk nyíláson túl már kirajzolódott a hegygerinc felső vonulata, ahol a szél szabadon táncolt a törpefenyők csúcsán. A félelem szorítása lassan engedett, s a kerekedő jókedv új lendületet adott lépteiknek a szabad ég felé.
Néhány tucat lépés után a folyosó váratlanul kiszélesedett, s a vándorok egy apró, természetes sziklafülkébe értek. A mennyezet egyik keskeny résén át halvány nappali fény vetült a padozatra. A fülke közepén, egy simára kopott kőpárkányon újabb kedves meglepetés fogadta őket: a füvesember egy kis csokor szárított levendulát és illatos fenyőgyantát hagyott ott, gondosan elrendezve.
– A füvesember igazán figyelmes kalauz – jegyezte meg halkan, buzgó mosollyal az idős asszony, miközben meglóbálta a szárított virágokat, melyek tiszta illata azonnal elűzte a barlangi dohos levegőt. – Még a jó kedvünkről is gondoskodik a sötétben.
Borda megkönnyebbülten sóhajtott fel, s a sziklafülke túlsó felén megnyíló, világosabb kijárat felé mutatott. A szűk nyíláson túl már kirajzolódott a hegygerinc felső vonulata, ahol a szél szabadon táncolt a törpefenyők csúcsán. A félelem szorítása lassan engedett, s a kerekedő jókedv új lendületet adott lépteiknek a szabad ég felé.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
Helyszín
- atjaro
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.