Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Fennakadott batyu a sziklán

A törpefenyves alacsony, sűrű ágai kíméletlenül belekapaszkodtak a vándorok ruhájába, ám Borda magabiztosan vágott utat a szúrós bokrok között. A kőporos csapás itt már tisztábban mutatta a rejtélyes előzményeket: a puha, tűleveles talajban mélyebb lábnyomok rajzolódtak ki. Nem egy vadállat, hanem egy sietős léptekkel haladó ember hagyta őket maga mögött.
Bandi figyelmesen lépkedett az idős asszony mögött, ügyelve arra, hogy a néni nehogy megbotoljon a kiálló gyökerekben. A törpefenyők hűvös, gyantás illata gyorsan eloszlatta a korábbi fáradtságot, s a tisztás széléhez közeledve a hangulat is szemlátomást felengedett. Az idős asszony halkan elmosolyodott, ahogy egy alacsonyan hajló ág finoman megsimogatta a kendőjét.
– Nézzétek csak! – mutatott Borda egy nagyobb szikla tövére, ahol a törpefenyő ágai közt egy apró, megfakult szövettáska akadt fenn.
A megtalált tárgy világosan jelezte, hogy az előttük járó óvatlanul vagy nagy kapkodásban haladt át a sűrűn. Bandi közelebb lépett, és óvatosan kibogozta a pántot a szúrós gallyak közül. A zsákocska nem volt üres: halk csörgéssel árulta el tartalmát, s ahogy Bandi óvatosan betekintett a száján, néhány száraz gyógynövény és egy faragott fadarab bukkant elő. A vándor, aki a nyomokat hagyta, láthatóan nem ellenséges szándékkal járt a gerinc felé.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.