Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Dac és iszap

Mirella egyetlen gyors, gúnyos félmosollyal nyugtázta, hogy a hívatlan kísérők nem sietik el a dolgot. Ha a sötétség azt hitte, hogy egy maroknyi dacos menekülő sarokba szorítása könnyű esti mulatság lesz, hát alaposan elszámolta magát. Egy határozott intéssel balra mutatott, egyenesen a legmélyebb, alattomos mocsári rész felé. Ott, ahol a fűzfák gyökerei kusza hálóként fonták be az iszapot, még volt esélyük.
– Lábujjhegyen, és csak oda léptek, ahova én – suttogta Mirella olyan élesen, hogy az még a szél zúgását is átvágta.
Bandi dühösen megrántotta a vállát, de engedelmesen az idős asszony szoknyájába kapaszkodott. Az asszony arcán a félelmet pillanatok alatt felváltotta a jól ismert, konok paraszti dac; összeszorított szájjal, némán bólintott. Borda, a hűséges fekete csatlós, egy utolsó, fenyegető morranást küldött a lassan csúszó árnyak felé, majd szinte láthatatlanul simult Mirella sarkához.
Suhantak. A bükkfa védelmező törzsét elhagyva az első lépések még bizonytalanok voltak a süppedős talajon, de Mirella csalhatatlan biztonsággal talált rá a sár alatt rejtőző, keményebb fadarabokra és gyökerekre. Mögöttük a bal szélső árnyalak hirtelen megtorpant. Úny tűnt, a hideg iszap és a mocsár kiszámíthatatlan mélysége még a ködből gyúrt lényeknek is fejtörést okozott. A hurok tágulni kezdett, ahogy az üldözők kénytelenek voltak lassítani a tempón.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • bukkfa-tove
  • mocsár

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.