Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Az oltalmazó tölgyüreg

A rézkulcs és a falra vésett útmutató pontosan mutatta az irányt: a frissen feltárult nyílás mögött hűvös, mohás lépcsősor kanyargott a mélybe. Mirella haladt elöl, magabiztosan követve a vésett ábrák jelzéseit, miközben Bandi szorosan a nyomában lépkedett, feszülten méregetve a nyirkos kőfalakat. Az idős asszony halkan zihálva, de kitartóan követte őket, minden egyes lépésnél a biztonságot adó mélységet kutatva.
A lépcső alján a járat hirtelen kiszélesedett, s a kőfalak helyét vastag, összefonódott fagyökerek vették át. A fal közepén egy megmunkált, finom rézveretekkel díszített fafaragás állta útjukat. Mirella nem habozott: Bandi kezéből elkérve a kulcsot, óvatosan a cirádás zárba illesztette. A szerkezet halk kattanással engedett, és a faragott panel mögött feltárult egy tágas, száraz gyökérüreg.
– Úgy látszik, az öreg tölgyfa szívesen lát bennünket – kacsintott Mirella a megilletődött társaira, amíg mindhárman beálltak a vastag gyökerek oltalmazó ölelésébe.
Ekkor azonban a föld hirtelen megremegett a talpuk alatt. A mennyezetként szolgáló gyökerek közül finom porfelhő szitált alá. Bandi riadtan kapta fel a fejét, s az idős asszony is Mirella karjába kapaszkodott.
– Nyugodalom – mondta Mirella halk, derűs hangon. – Ez csak Borda. Ha a föld így döng odakint, a dölyfös hajdúk most épp a saját árnyékukat kergetik az erdő sűrűjében.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • house

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.