Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Az Éteri Alagút
Mirella, a kék fényben úszva, belesétált az aranyló mohaösvényre. A levegő odabent melegebb volt, mint odakint, és egy mély, zengő pulzálást érzett a talpa alatt, mintha maga a barlang szíve dobogna. Az alagút enyhén lejtett, falait vastag, csillogó mohaszőnyeg borította, mely lágyan világított, s a felületén kígyózó gyökerek spirális mintázata most még élesebben rajzolódott ki. A dallam, amit korábban vélt hallani, most tisztán, de mégis éterien szólt, mintha a gyökerek énekelnének.
Kint Bandi elkapta az Idős Asszony remegő kezét. „Elment! Miért?!” – kiáltotta, hangja a félelemtől remegett. Az asszony csak Bandi ingét szorította, szeme tágra nyílt a kékbe hajló sötétségbe meredt. „Elnyeli! Elnyeli mindnyájunkat!” – nyögte ki, hangja elcsuklott. Borda eközben mélyen, nyugtalanul morgott, de nem mozdult. Tekintete a fényes átjáróba szegeződött, mintha a lelkével követné Mirellát, testével pedig továbbra is a két embert védelmezné a láthatatlan veszélytől.
Mirella lassan haladt előre, minden lépésnél a moha puha, ruganyos érzése fogadta. A falakon a spirális jelek szorosan egymáshoz fonódtak, s ahogy közelebb hajolt, észrevette, hogy a minták némelyike apró, áttetsző kristályokból áll, melyek beágyazódtak a moha szövetébe. Ezek a kristályok nem voltak hidegek, hanem melegen pulzáltak, felvéve a moha aranyló fényét. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a falak lélegeznének, ahogy a kék fény hullámzott rajtuk.
A dallam felerősödött, s Mirella rájött, hogy nem csupán a levegőben terjed, hanem a moha is rezonál vele. Mintha maga az ösvény hívná, csalogatná egyre mélyebbre. Elengedte a félelmet, ami eddig óvatosan kísérte. Itt nem volt sötétség, nem volt hideg, csak fény, melegség és egy ősi, hívogató dal, ami mintha kifejezetten neki szólna. Egyre gyorsabban lépkedett, alig várva, hogy megtudja, mi vár rá az alagút végén. A kék fény most már teljesen átjárta, s érezte, ahogy minden porcikája vibrál a titokzatos energiától. A kinti világ, Bandi és az Idős Asszony aggodalma, Borda halk morgása mind-mind elmosódott, ahogy egy új, ismeretlen határ felé haladt.
Kint Bandi elkapta az Idős Asszony remegő kezét. „Elment! Miért?!” – kiáltotta, hangja a félelemtől remegett. Az asszony csak Bandi ingét szorította, szeme tágra nyílt a kékbe hajló sötétségbe meredt. „Elnyeli! Elnyeli mindnyájunkat!” – nyögte ki, hangja elcsuklott. Borda eközben mélyen, nyugtalanul morgott, de nem mozdult. Tekintete a fényes átjáróba szegeződött, mintha a lelkével követné Mirellát, testével pedig továbbra is a két embert védelmezné a láthatatlan veszélytől.
Mirella lassan haladt előre, minden lépésnél a moha puha, ruganyos érzése fogadta. A falakon a spirális jelek szorosan egymáshoz fonódtak, s ahogy közelebb hajolt, észrevette, hogy a minták némelyike apró, áttetsző kristályokból áll, melyek beágyazódtak a moha szövetébe. Ezek a kristályok nem voltak hidegek, hanem melegen pulzáltak, felvéve a moha aranyló fényét. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a falak lélegeznének, ahogy a kék fény hullámzott rajtuk.
A dallam felerősödött, s Mirella rájött, hogy nem csupán a levegőben terjed, hanem a moha is rezonál vele. Mintha maga az ösvény hívná, csalogatná egyre mélyebbre. Elengedte a félelmet, ami eddig óvatosan kísérte. Itt nem volt sötétség, nem volt hideg, csak fény, melegség és egy ősi, hívogató dal, ami mintha kifejezetten neki szólna. Egyre gyorsabban lépkedett, alig várva, hogy megtudja, mi vár rá az alagút végén. A kék fény most már teljesen átjárta, s érezte, ahogy minden porcikája vibrál a titokzatos energiától. A kinti világ, Bandi és az Idős Asszony aggodalma, Borda halk morgása mind-mind elmosódott, ahogy egy új, ismeretlen határ felé haladt.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- barlang
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.