Mirella és az ekhós szekér · Mirella
Az Aranyfényű Járat
Mirella egy pillanatig habozott, majd elszántan lépett a frissen feltárult átjáróba. Az aranyló moha meleg fénye egyre erősebben ölelte körbe őket, és a barlang levegője kellemesen párássá vált. – Gyertek csak, ne féljetek! Ahol ilyen szépen világítanak a kövek, ott csak valami érdekes várhat ránk – mondta, bár a hangjában halvány feszültség rejtőzött.
Bandi követte őt, szemeit körbejáratva a puha, fénylő mohán, mintha minden árnyékban újabb veszélyt látna. Az idős asszony szorosan Bandi nyomában járt, halk fohászokat mormolva, míg Borda, a hűséges eb, szaglászva, de rezzenéstelenül haladt Mirella mellett. A talpuk alatt apró, faragott kőlépcsősor bukkant elő a moharéteg alól, lefelé vezetve őket egyre mélyebbre.
Ahogy ereszkedtek, a fény még különlegesebbé vált. Az aranyló moha szinte lüktetett, és a barlangfalakat is átszőtték vastag, aranyszínű gyökerek, melyek mintha saját életet élnének. A járat egyre tágasabbá vált, míg végül egy rejtélyes, kupolás kamrába torkollott. A levegő itt még édeskésebb volt, tele nedves föld és valami ismeretlen virág illatával.
vitalitással. A kamra közepén, egy méretes, mohával borított emelvény állt, melynek tetején valami furcsa szerkezet pihent. A fém és kő keverékéből készült, bonyolult alkotás apró, fénylő szálakkal volt átszőve, melyek ritmikusan pulzáltak. Mirella közelebb lépett, tekintetével fürkészve a szerkezet minden apró részletét. Bandi és az idős asszony tisztes távolságból figyelték, mintha bármelyik pillanatban el akarnának tűnni, ha a dolog hirtelen életre kelne.
– Hát, ilyet sem látni mindennap! – suttogta Mirella, és óvatosan felemelte a kezét, hogy megérintse a pulzáló fémfelületet. A suttogó kövek mintája talán itt folytatódott, egy újabb titkot rejtve magában, amihez csak a legmerészebbek férhettek hozzá.
Bandi követte őt, szemeit körbejáratva a puha, fénylő mohán, mintha minden árnyékban újabb veszélyt látna. Az idős asszony szorosan Bandi nyomában járt, halk fohászokat mormolva, míg Borda, a hűséges eb, szaglászva, de rezzenéstelenül haladt Mirella mellett. A talpuk alatt apró, faragott kőlépcsősor bukkant elő a moharéteg alól, lefelé vezetve őket egyre mélyebbre.
Ahogy ereszkedtek, a fény még különlegesebbé vált. Az aranyló moha szinte lüktetett, és a barlangfalakat is átszőtték vastag, aranyszínű gyökerek, melyek mintha saját életet élnének. A járat egyre tágasabbá vált, míg végül egy rejtélyes, kupolás kamrába torkollott. A levegő itt még édeskésebb volt, tele nedves föld és valami ismeretlen virág illatával.
vitalitással. A kamra közepén, egy méretes, mohával borított emelvény állt, melynek tetején valami furcsa szerkezet pihent. A fém és kő keverékéből készült, bonyolult alkotás apró, fénylő szálakkal volt átszőve, melyek ritmikusan pulzáltak. Mirella közelebb lépett, tekintetével fürkészve a szerkezet minden apró részletét. Bandi és az idős asszony tisztes távolságból figyelték, mintha bármelyik pillanatban el akarnának tűnni, ha a dolog hirtelen életre kelne.
– Hát, ilyet sem látni mindennap! – suttogta Mirella, és óvatosan felemelte a kezét, hogy megérintse a pulzáló fémfelületet. A suttogó kövek mintája talán itt folytatódott, egy újabb titkot rejtve magában, amihez csak a legmerészebbek férhettek hozzá.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- barlang
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.