Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

Ajándék a korhadt kéregben

Borda lépett először a hűs habokba. A sebesen rohanó víz alig érte el a térdét, de a sodrás és a görgetett kavicsok bizonytalanná tették a járást. A kutya minden lépésnél megállt, szaglást és figyelő tekintetét a túlparti sűrűségre szegezve.
– Induljunk, amíg tiszta a terep – mondta Bandi fojtott hangon, s gyengéden megragadta az idős asszony könyökét.
Az asszony nehézkesen állt fel a sima kőtömbről, de megbízott a fiúban. Együtt gázoltak be a kristálytiszta patakba. A hideg víz azonnal átáztatta elnyűtt lábbelijüket, éles bizsergést küldve végig fáradt végtagjaikon. Az idős asszony halkan felszisszent a hidegtől, de nem lassított; óvatosan lépkedett a vízben simára kopott köveken.
A túlpartot érve Borda megrázta nedves bundáját, majd tüstént az ösvény szélére lapult. A bozótos mögött lankás csapás bontakozott ki, amely egy napsütötte tisztás felé vezetett. A szorongás árnyéka még mindig velük tartott, ám a nyíltabb, melegebb terep némi megkönnyebbülést hozott számukra.
A tisztás szélén egy hatalmas, kidőlt fatörzs feküdt a fűben. Borda halkan felmordult, s odasietett a mozdulatlan bükkfa tövéhez. A korhadt kéreg védett résébe gondosan elrejtve egy újabb kis vászontarisznya lapult – a füvesember figyelmes ajándéka a vándoroknak.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.