Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A sziklapárkány szurdoka

A hegyoldalba vájt keskeny párkány hűvös kőzete meglepően stabilnak bizonyult a lábuk alatt. A szél kellemesen hűsítette átizzadt ruhájukat, s a csillagok ezüstös fénye épp elegendő világosságot adott ahhoz, hogy lássák a következő néhány lépést. Az idős asszony mélyet sóhajtva szívta be a fenyvesek friss illatát, s reszkető vállai lassan megnyugodva leereszkedtek.
Borda ment legelöl, hatalmas alakja szinte eltakarta a horizontot, de minden egyes lépésnél meggyőződött róla, hogy a szikla szegélye biztonsággal megtartja a súlyukat. Bandi szorosan a néni mögött haladt, s fél szemmel a szakadék felé pillantott. Ahelyett, hogy megrémült volna, a szabadság édes íze járta át a mellkasát. A lenti völgy apró lámpásai úgy hunyorogtak a sötétben, mint a földre hullott csillagok.
– Na, ezt a szorongató odút legalább magunk mögött hagytuk – kuncogott halkan Bandi, miközben a párkány egy szélesebb, szélvédett kőbeugróhoz vezetett.
A kőfülke védelmében egy öreg, megviselt fahíd ívelt át a két sziklaormot elválasztó szurdok felett. Nem tűnt a legdíszesebb építménynek, de a túloldalon már egy lankás, biztonságos erdei ösvény körvonalai rajzolódtak ki. Borda a korláthoz lépett, megrángatta a vastag kenderkötelet, majd elégedetten bólintott. Az út szabad volt előttük, s a barlang fojtogató feszültsége végérvényesen elenyészett az éjszakai szellőben.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • atjaro

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.