Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A sziklahasadék árnyéka

A kis csapat maga mögött hagyta a napfényben fürdő tisztást, és a vén bükk kérgébe vájt rovátkákat követve belépett a sűrűsödő erdei vadcsapásra. Az édes szamóca emléke még ott bujkált a szájukban, ám az óriási fák hűvös árnyéka hamar visszahozta a gyötrő feszültséget. Bandi szorosan Borda mögött lépdelt, és minden apró gallyroppanásra megrettenve kapta fel a fejét.
– Ne maradj le, kölyök! – mormolta halkan Borda, miközben gyanakvóan pásztázta a közeli avart. A friss vízzel teli kulacs halkan ütődött az oldalának, némi biztonságérzetet nyújtva az ismeretlenben.
Az ösvény meredeken emelkedni kezdett, a puha mohát lassan rögös, sziklás talaj váltotta fel. Az idős asszony óvatosan, meg-megállva rakta a lábát, s aggódva pillantott fel a lombkorona felé, ahol a napsugarak egyre halványabban derengtek. A korábbi madárdalt lassan felváltotta a fák törzsén átfütyülő szél tompa mormolása.
Ahogy átvágtak egy sűrű, tövises bozótoson, a vadcsapás hirtelen egy komor sziklafal lábához érkezett. A kőtömb tövében egy szűk, sötét rés tátongott, amely mélyen bevezetett a hegy gyomrába.
– Ott a jel... – suttogta Bandi, s felremegő ujjával a szikla oldalára mutatott, ahová ugyanazt a vándorjelet vésték. Ám a sötét nyílás láttán mindhármuk szívét szorongató félelem járta át.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • bozotos
  • bukkfa-tove

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.