Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A sziklaablak küszöbén
A csillámló, sima kőburkolat hamarosan sziklásabbá vált a talpuk alatt, ahogy a folyosó meredekebbre váltott. A friss szél már nemcsak simogatta az arcukat, de valósággal süvített a szűkülő vágatban, magával hozva a nedves föld és a fenyőtűk jellegzetes illatát.
– Vigyázz a lépteidre, te kölyök! Ne csetlj-botolj itt nekem! – förmedt rá az idős asszony Bandira, miközben a fiú megbicsakló bokával próbált kapaszkodót találni a durva falon. A felgyülemlett feszültség és a szorongás kikezdte az idegeiket.
– Ne parancsolgasson, néne! Inkább a saját gúnyáját szedje össze! – vágott vissza Bandi élesen, és dühösen ellökte magától az asszony felé nyúló kezét. – Nem vagyok én cukorból!
Borda megtorpant, majd lassan visszanézett rájuk. Szemei sötéten villantak a félhomályban, ahogy fenyegetően lépett egyet visszafelé, mire a két vitatkozó azonnal elnémult.
– Ha még egy szót hallok bármelyikőtöktől, az első sziklafalhoz vágom a fejeteket – sziszegte Borda fojtott, vágó hangon, s a tekintetéből látszott, hogy nem a levegőbe beszél.
A csendet újra csak a víz közeli zúgása töltötte ki. A folyosó egy szűk beugróhoz érkezett, ahol a sziklából kerekre vájt ablakon át kint már a csillagos égbolt egy darabkája derengett. A továbbvezető utat azonban egy roskatag, vasvasalásos tölgyfa ajtó zárta el, amely előtt egy vastag, rozsdás retesz várt arra, hogy végre valaki elmozdítsa.
– Vigyázz a lépteidre, te kölyök! Ne csetlj-botolj itt nekem! – förmedt rá az idős asszony Bandira, miközben a fiú megbicsakló bokával próbált kapaszkodót találni a durva falon. A felgyülemlett feszültség és a szorongás kikezdte az idegeiket.
– Ne parancsolgasson, néne! Inkább a saját gúnyáját szedje össze! – vágott vissza Bandi élesen, és dühösen ellökte magától az asszony felé nyúló kezét. – Nem vagyok én cukorból!
Borda megtorpant, majd lassan visszanézett rájuk. Szemei sötéten villantak a félhomályban, ahogy fenyegetően lépett egyet visszafelé, mire a két vitatkozó azonnal elnémult.
– Ha még egy szót hallok bármelyikőtöktől, az első sziklafalhoz vágom a fejeteket – sziszegte Borda fojtott, vágó hangon, s a tekintetéből látszott, hogy nem a levegőbe beszél.
A csendet újra csak a víz közeli zúgása töltötte ki. A folyosó egy szűk beugróhoz érkezett, ahol a sziklából kerekre vájt ablakon át kint már a csillagos égbolt egy darabkája derengett. A továbbvezető utat azonban egy roskatag, vasvasalásos tölgyfa ajtó zárta el, amely előtt egy vastag, rozsdás retesz várt arra, hogy végre valaki elmozdítsa.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
Helyszín
- atjaro
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.