Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A Szellő Nyomában
Mirella gondosan az inge alá rejtette az értékes pergameneket, majd egy határozott mozdulattal Bandi mellé lépett. A sziklahasadék meglehetősen keskeny volt, de a hűvös, tiszta éjszakai levegő simogatása egyértelműen a szabadság közelségét jelezte a nyirkos raktárkamra után.
– A váratlan ajándékokat nem illik visszautasítani – jegyezte meg Mirella halk, derűs tónusban, s a vállán átvetett tarisznyát igazítva bekukucskált a sötét résbe. – Nem a pöffeszkedő elöljárók kényelmes hintóútja, az bizonyos, de nekünk éppen megteszi.
Bandi feszült figyelemmel bólintott, és gyanakvón méregette a szűk nyiladékot, miközben óvatosan maga elé engedte a társaságot. Borda halk szimatolással, orrát a sziklapadkához szorítva tört előre, felmérve a terepet. Az idős asszony szorosan magára tekerte a kapott gyapjútakarót, s fojtott lélegzettel, apró léptekkel követte őket.
– Biztos... jó irány ez? – suttogta félve az asszony, a nyirkos falnak támaszkodva.
– A friss szellő sosem hazudik, néném – felelte Mirella gyengéd mosollyal, s biztatóan megszorította a ráncos kezet. – A gőgös tiszttartók lent maradhatnak a dohos pincéjükben, mi pedig hamarosan a szabad ég alatt pihenünk.
A sziklarés néhány lépés után örvendetesen kiszélesedett. A göröngyös talaj emelkedni kezdett, s a felhők mögül kibújó halovány holdfény ezüstös csíkot rajzolt a köves kijárat elé.
– A váratlan ajándékokat nem illik visszautasítani – jegyezte meg Mirella halk, derűs tónusban, s a vállán átvetett tarisznyát igazítva bekukucskált a sötét résbe. – Nem a pöffeszkedő elöljárók kényelmes hintóútja, az bizonyos, de nekünk éppen megteszi.
Bandi feszült figyelemmel bólintott, és gyanakvón méregette a szűk nyiladékot, miközben óvatosan maga elé engedte a társaságot. Borda halk szimatolással, orrát a sziklapadkához szorítva tört előre, felmérve a terepet. Az idős asszony szorosan magára tekerte a kapott gyapjútakarót, s fojtott lélegzettel, apró léptekkel követte őket.
– Biztos... jó irány ez? – suttogta félve az asszony, a nyirkos falnak támaszkodva.
– A friss szellő sosem hazudik, néném – felelte Mirella gyengéd mosollyal, s biztatóan megszorította a ráncos kezet. – A gőgös tiszttartók lent maradhatnak a dohos pincéjükben, mi pedig hamarosan a szabad ég alatt pihenünk.
A sziklarés néhány lépés után örvendetesen kiszélesedett. A göröngyös talaj emelkedni kezdett, s a felhők mögül kibújó halovány holdfény ezüstös csíkot rajzolt a köves kijárat elé.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- jarat
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.