Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A ravasz csel és a mohás lépcső
Mirella, a felpörgő korong peremén felvillanó, majd elhalványuló jeleket figyelve, hirtelen egy apró, alig látható bevágásra lett figyelmes. Nem volt más választás, cselekedniük kellett, különben a zúgó zaj örökre a helyhez szögezi őket. Egy gyors mozdulattal, a rézkorong tengelyéhez nyúlva, megkereste a bevágást, és egy előre odakészített, vékony fémlemezt illesztett be az egyik forgó fogaskerék és a fal közé.
A ravasz csel működött. A szörnyű zúgás hirtelen megtört, a fogaskerekek csikorgása elakadt, majd lassan, vonakodva megálltak. A fuvallat is elcsendesedett, és a teremben uralkodó nyomasztó hangzavar helyét furcsa, feszült csend vette át. Bandi és az idős asszony döbbenten, de megkönnyebbülten néztek Mirellára, Borda pedig leengedte a tőre markolatát, bár ébersége mit sem csökkent.
A korong, miután végleg mozdulatlanná vált, egy halk kattanással egy apró, rézből készült kulcsot lökött ki magából, egyenesen Mirella tenyerébe. A kulcs felülete régi, homályos rúnákkal volt tele, amelyek mintha halványan pislákoltak volna a kékes derengésben. Mirella gondosan megvizsgálta a kulcsot, majd a tekintetével kereste a hozzá tartozó zárat.
Nem kellett sokáig kutatnia. A terem egyik sarkában, egy addig észrevétlen kőfalon, egy alig kivehető rézkeretes lyuk tátongott. Mirella odalépett, és habozás nélkül beillesztette a kulcsot. Egy mély, öreges kattanással a kőfal lassú, vontatott mozgással félrecsúszott, egy sötét, de kékesen derengő átjárót tárva fel.
A csapat, bár továbbra is érezte a félelmet, tudta, hogy ez az egyetlen út. A kékesen derengő, puha mohával borított lépcsősor lefelé vezetett, a mélység felé. Apró, fénylő gombák tapadtak a falakon, szürreális fényt vetve a szűk járatra. Bandi nyelt egyet, az idős asszony összeszorította a száját, Borda pedig Mirella mögött haladt, készenlétben. Elindultak lefelé, a puha moha nyelte lépteiket, a hűvös, nedves levegő pedig titkokat súgott a fülükbe. Mirella és csapata egyre mélyebbre ereszkedett a föld gyomrába, ahol a kékes derengés egyre sűrűbbé, misztikusabbá vált.
A ravasz csel működött. A szörnyű zúgás hirtelen megtört, a fogaskerekek csikorgása elakadt, majd lassan, vonakodva megálltak. A fuvallat is elcsendesedett, és a teremben uralkodó nyomasztó hangzavar helyét furcsa, feszült csend vette át. Bandi és az idős asszony döbbenten, de megkönnyebbülten néztek Mirellára, Borda pedig leengedte a tőre markolatát, bár ébersége mit sem csökkent.
A korong, miután végleg mozdulatlanná vált, egy halk kattanással egy apró, rézből készült kulcsot lökött ki magából, egyenesen Mirella tenyerébe. A kulcs felülete régi, homályos rúnákkal volt tele, amelyek mintha halványan pislákoltak volna a kékes derengésben. Mirella gondosan megvizsgálta a kulcsot, majd a tekintetével kereste a hozzá tartozó zárat.
Nem kellett sokáig kutatnia. A terem egyik sarkában, egy addig észrevétlen kőfalon, egy alig kivehető rézkeretes lyuk tátongott. Mirella odalépett, és habozás nélkül beillesztette a kulcsot. Egy mély, öreges kattanással a kőfal lassú, vontatott mozgással félrecsúszott, egy sötét, de kékesen derengő átjárót tárva fel.
A csapat, bár továbbra is érezte a félelmet, tudta, hogy ez az egyetlen út. A kékesen derengő, puha mohával borított lépcsősor lefelé vezetett, a mélység felé. Apró, fénylő gombák tapadtak a falakon, szürreális fényt vetve a szűk járatra. Bandi nyelt egyet, az idős asszony összeszorította a száját, Borda pedig Mirella mögött haladt, készenlétben. Elindultak lefelé, a puha moha nyelte lépteiket, a hűvös, nedves levegő pedig titkokat súgott a fülükbe. Mirella és csapata egyre mélyebbre ereszkedett a föld gyomrába, ahol a kékes derengés egyre sűrűbbé, misztikusabbá vált.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- house
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.