Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A Padló Alatt
A ponyva mögött a sűrű ködbe burkolózott világot egy újabb, még sötétebb csend váltotta fel. Mirella óvatosan félrehúzta a vastag, penészes vásznat, mely évtizedek porát és a láp dohos páráját hordozta magán. A kunyhó belseje rideg és üres volt, csak a bejárati nyíláson beszűrődő halvány, szürkés fény vetett árnyékokat a korhadt fapadlóra. A levegő állott volt, egyfajta furcsa, édeskés szag terjengett benne, mintha valaha virágok száradtak volna itt, vagy talán valami egészen más.
Borda egy apró, szomorú nyüszítéssel tette le az orrát a földre, majd lassan körbejárta a kis helyiséget, minden zugot alaposan megszaglászva. Bundája továbbra is borzasan állt, a feszültség érezhető volt minden mozdulatában. Bandi hátrébb húzódott, a fűzfaágat maga elé tartva, míg az idős asszony szinte belesimult Mirella hátába, reszkető kezével a vándorárus köpenyét markolászta.
Mirella lassan, de eltökélten lépett be. Szeme hozzászokott a félhomályhoz, felmérve a terepet. Egy rozoga, háromlábú asztal állt a sarokban, rajta egyetlen, repedt agyagkancsóval. A falak mentén polcok maradványai árválkodtak, rég elhordták róluk a holmit. Egy apró, homályos folt a falon megragadta a figyelmét – nem volt több, mint egy elmosódott nyom.
Azonban ahogy közelebb lépett, Borda újfent morgó hangot adott ki, ezúttal mélyebbet, vészjóslóbbat. Orrával a korhadt padló egyik repedését böködte, ahonnan egy halvány, szinte észrevehetetlen, furcsa fény szűrődött ki. Mintha a kunyhó alatt egy apró, pislákoló csillag rejtőzött volna, vagy valami, ami nem evilági. Mirella leguggolt, és megpróbálta jobban szemügyre venni a repedést. Egy vándorárus sosem hagyja figyelmen kívül a szokatlant, hiszen abból lehet a legnagyobb kincs vagy a legfurcsább történet. Ez a fény pedig valami egészen különlegesnek ígérkezett.
Borda egy apró, szomorú nyüszítéssel tette le az orrát a földre, majd lassan körbejárta a kis helyiséget, minden zugot alaposan megszaglászva. Bundája továbbra is borzasan állt, a feszültség érezhető volt minden mozdulatában. Bandi hátrébb húzódott, a fűzfaágat maga elé tartva, míg az idős asszony szinte belesimult Mirella hátába, reszkető kezével a vándorárus köpenyét markolászta.
Mirella lassan, de eltökélten lépett be. Szeme hozzászokott a félhomályhoz, felmérve a terepet. Egy rozoga, háromlábú asztal állt a sarokban, rajta egyetlen, repedt agyagkancsóval. A falak mentén polcok maradványai árválkodtak, rég elhordták róluk a holmit. Egy apró, homályos folt a falon megragadta a figyelmét – nem volt több, mint egy elmosódott nyom.
Azonban ahogy közelebb lépett, Borda újfent morgó hangot adott ki, ezúttal mélyebbet, vészjóslóbbat. Orrával a korhadt padló egyik repedését böködte, ahonnan egy halvány, szinte észrevehetetlen, furcsa fény szűrődött ki. Mintha a kunyhó alatt egy apró, pislákoló csillag rejtőzött volna, vagy valami, ami nem evilági. Mirella leguggolt, és megpróbálta jobban szemügyre venni a repedést. Egy vándorárus sosem hagyja figyelmen kívül a szokatlant, hiszen abból lehet a legnagyobb kincs vagy a legfurcsább történet. Ez a fény pedig valami egészen különlegesnek ígérkezett.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- kunyhó
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.