Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A mélység puha fészke

A lépcsősor alján a kékes derengés tágasabb üreggé szélesedett. Itt a gyökerek hatalmas, egymásba fonódó oszlopokként tartották a mennyezetet, s a moha vastag, ruganyos szőnyegként borította a talajt, mintha csak egy puha szobába léptek volna. A csendet csupán egy egészen halk, ritmikus durombolás törte meg, mintha a vén bükkfa maga duruzsolt volna álmában.
Bandi azonnal leguggolt az egyik vastag gyökértörzs mellé, ahol parányi, kupola alakú, sárgásan világító gombák nőttek csoportokban.
– Nézzék, olyanok, mint a kis lámpások! – suttogta fellelkesülten, és óvatosan megérintette az egyiket, mire az még erősebb, meleg fénnyel válaszolt a simogatásra.
Mirella gyengéden felsegítette a nénit egy simára kopott, kényelmesen ívelt gyökérpadra, ami éppen olyan volt, mintha kifejezetten pihenésre faragták volna. Az idős asszony hálásan sóhajtott fel, megfáradt tagjait végre elöntötte a biztonság melege.
– Megmenekültünk, lelkem – suttogta, miközben ráncos kezével megsimogatta a mellette lévő puha mohát. – Érzem, hogy ez a fa nem bánt békés szándékú vándort.
Bandi eközben egy újabb csodára bukkant: a gyökerek közötti egyik mélyedésben tiszta, hűvös forrásvíz csörgedezett egy apró kőmedencébe. A fiú mohón kortyolt a friss vízből, majd Mirellára nézett, szemében a kalandvágy és a megkönnyebbülés szikráival. Borda kinti haragja és az üldözők zaja már csak távoli, elhalványult emléknek tűnt ebben a rejtett, földalatti oázisban.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • house

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.