Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A láp kapuja
A keskeny sziklahasadék éppen csak akkora volt, hogy egy megtermett ember oldalazva férjen át rajta, de a kis csapatnak nem esett nehezére a haladás. Borda, a hűséges fekete eb, büszkén kocogott az élen, mintha pontosan tudná, hogy a sötétség mélyén milyen kalandok várnak rájuk. Bandi óvatosan támogatta az idős asszonyt, aki meglepő ruganyossággal vette az akadályokat, arcán az elszántság és a remény halvány mosolyával.
Mirella időről időre előhúzta a zsebéből a különös, sárgaréz iránytűt. A mutató makacsul a járat kanyarulatai felé bökött, s valahányszor közeledtek egy-egy elágazáshoz, a számlapon lévő apró rovátkák lágy, meleg fénnyel izzottak fel. Nem északot kerestek, hanem a szabadságot, és ez a kis szerkezet pontosan tudta az utat. A levegő egyre frissebbé vált, a földszagú, nehéz párát lassan felváltotta a nedves moha és a közeli mocsárvilág jellegzetes, fanyar illata.
– Úgy tűnik, a föld alatti uraságok nem spóroltak a köveken, mikor ezt a folyosót kirakták – jegyezte meg Bandi halkan, miközben végigsimította a simára csiszolt falat.
– Csak az a fontos, fiam, hogy a végén ne a tömlöcben kössünk ki – suttogta vissza az idős asszony, de a hangjában már nem volt félelem, inkább csak afféle józan, paraszti óvatosság.
A járat hirtelen tágulni kezdett, és a fáklya imbolygó fénye megcsillant egy mohával benőtt, romos kőkapun. Az iránytű mutatója ekkor vad pörgésbe kezdett, majd határozottan a kapu mögött sötétlő, párolgó víztükör felé állt meg. Megérkeztek a láp peremére, ahol a föld alatti világ találkozott a mocsár titkaival.
Mirella időről időre előhúzta a zsebéből a különös, sárgaréz iránytűt. A mutató makacsul a járat kanyarulatai felé bökött, s valahányszor közeledtek egy-egy elágazáshoz, a számlapon lévő apró rovátkák lágy, meleg fénnyel izzottak fel. Nem északot kerestek, hanem a szabadságot, és ez a kis szerkezet pontosan tudta az utat. A levegő egyre frissebbé vált, a földszagú, nehéz párát lassan felváltotta a nedves moha és a közeli mocsárvilág jellegzetes, fanyar illata.
– Úgy tűnik, a föld alatti uraságok nem spóroltak a köveken, mikor ezt a folyosót kirakták – jegyezte meg Bandi halkan, miközben végigsimította a simára csiszolt falat.
– Csak az a fontos, fiam, hogy a végén ne a tömlöcben kössünk ki – suttogta vissza az idős asszony, de a hangjában már nem volt félelem, inkább csak afféle józan, paraszti óvatosság.
A járat hirtelen tágulni kezdett, és a fáklya imbolygó fénye megcsillant egy mohával benőtt, romos kőkapun. Az iránytű mutatója ekkor vad pörgésbe kezdett, majd határozottan a kapu mögött sötétlő, párolgó víztükör felé állt meg. Megérkeztek a láp peremére, ahol a föld alatti világ találkozott a mocsár titkaival.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- jarat
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.