Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A kőtöredék

Borda óvatosan, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna, benyúlt a mélyedésbe. Ujjai végigsimították a hideg követ, a pergamenről ismert rovátkákat tapintva. Üres volt. Nem volt benne semmi, ami máris elárulta volna a titkot. „Semmi…” – suttogta, hangja elcsuklott.
„De a pergamen…” – kezdte Bandi, miközben az idős asszony ujjaival már a rajzot követte. „A spirál. Itt is van valami. Egy jel.”
A fáklya fénye ingadozott, árnyékokat vetve a falakra, mintha maga a kunyhó is visszafojtaná a lélegzetét. Borda újra a pergamenre nézett, majd a mélyedés körüli vésetekre. A spirális jel, amit az idős asszony említett, valóban ott volt, de nem a mélyedésen belül, hanem mellette, alig láthatóan, a kőpad felszínébe karcolva. Mintha egy újabb utasítás lenne, egy utalás arra, hogy nem csak egy tárgyat kell behelyezni, hanem talán egy bizonyos *módon* kell azt megtenni.
Az idős asszony összevonta ráncos szemöldökét. „Nem kulcs. Valami más. Egy… forma.” A tekintete a kunyhó padlóján heverő, elmozdult kőtöredékre esett, amely mintha egykor a fal része lett volna. Egy darabon éppen egy hasonló, spirális véset díszelgett, bár sokkal durvábban, mint a pergamen finom rajza.
Bandi szíve vadul kalapált. „Lehet, hogy… nem kell keresni. Lehet, hogy már itt van.”
Borda lassú mozdulattal felemelte a kőtöredéket. Nehéz volt és hideg, ám a spirál alakú véset a felületén gyanúsan illett a mélyedés melletti jelhez. Az aggodalom és a remény furcsa keveréke futott végig rajtuk, miközben Borda óvatosan megpróbálta beilleszteni a darabot a padon lévő vájatba. A levegő még mindig frissen áramlott a járatból, mintha csak buzdítaná őket, hogy ne adják fel.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Helyszín

  • kőkunyhó

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.