Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A kőkunyhó friss levegője

Tekintetüket a túloldali domboldalra szegezve mindhárman épségben átértek a roskadozó fagerendákon. A patak csobogása lassan elhalkult a hátuk mögött, s a sűrű bozótos meglepő módon átadta helyét egy csendes, omladékos kőfalnak. Az öreg fák árnyékában egy félig ledőlt, mohával borított kőkunyhó rejtőzött, amelynek bejáratát sűrű repkény takarta.
Borda lépett először a kunyhó korhadt ajtófélfája mögé, majd biztosítva a terepet, intett a többieknek is. Odabent hűvös, száraz levegő fogadta őket. A sarokban álló masszív kőpad szinte kínálta magát a fáradt vándoroknak, így az idős asszony hálás sóhajjal telepedett le rá, hogy végre megpihentesse elnyűtt végtagjait. Bandi követte a példáját, s elégedetten tekintett körül a védelmet nyújtó falak között.
Ám Borda figyelmét nem a kőpad, hanem a hátsó falba épített furcsa szerkezet kötötte le. A kőbe vésett jellegzetes spirál mintázat pont olyan volt, mint amit a fákon követtek. A spirál közepén egy jól megmunkált, kerek kőcsavar állt ki a falból, mintha csak arra várt volna, hogy valaki elmozdítsa.
Borda nem teketóriázott hosszan: megragadta a kiálló kőtömböt, s teljes erejéből elfordította. Halk, finom kattanás visszhangzott a kunyhóban, s a járat mélyébéből friss, hűs légáramlat csapott meg mindannyiukat, eloszlatva a terek dohos szagát.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.