Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A harmadik fordulat
A dörej visszhangzott a kis, föld alatti fülkében, az ősi fa szívéből jövő mély nyögés volt. Az apró repedések, mint egy láthatatlan kéz szőtte pókháló, lassan terjedtek el a tölgyfa felületén, jelezve a belül kavargó hatalmas erőket. Bandi felkiáltása ideges kuncogásba fúlt, ahogy az idős asszony, keze még mindig szorosan Borda karján, közelebb hajolt, szemei csodálat és várakozás keverékével csillogtak.
Borda, ujjbegyeiben érezve a vibrációt, megértette. Ez nem egy egyszerű nyomógombos zár volt. Ez egy tánc, a fordulatok ritmikus sorrendje, ahogy az idős asszony is sugallta. Az ajtón lévő spirál, mint most rájött, nem csupán szimbólum volt; útmutatás. Megforgatta a középsőt, aztán a balt. A logikus következő lépés, a kör befejezéséhez, a legszélső jobboldali mélyedés volt.
Megújult céllal, finoman kihúzta ujját a bal oldali üregből. Egy mély lélegzet stabilizálta a kezét, majd a harmadik, érintetlen mélyedés felé nyúlt. Beillesztette ujját, érezve a megszokott, sima, hűvös követ. Óvatosan, utánozva az előzőleg alkalmazott körkörös mozdulatot, elkezdte az óramutató járásával megegyező irányba forgatni.
Ezúttal a hang nem csupán egy halk *katt* vagy egy távoli *dörej* volt. Alacsony, zengő *zúgás* hallatszott, mint egy óriás, szunnyadó vadállat, amely lassan nyújtóztatja tagjait. Az egész tölgyfa ajtó vibrált, és az apró repedések még annyira is kiszélesedtek, némelyikük halvány, alig észrevehető ősi port fújt ki magából. A kamra levegője, mely már az előző felfedezés óta friss volt, mintha új energiával zúgott volna. Bandi tágra nyílt szájjal bámult, miközben az idős asszony halk örömteli sóhajt engedett. Az ajtó még nem nyílt ki, de a mechanizmus kétségkívül, csodálatosan, ébredezett. Közelebb voltak, mint valaha.
Borda, ujjbegyeiben érezve a vibrációt, megértette. Ez nem egy egyszerű nyomógombos zár volt. Ez egy tánc, a fordulatok ritmikus sorrendje, ahogy az idős asszony is sugallta. Az ajtón lévő spirál, mint most rájött, nem csupán szimbólum volt; útmutatás. Megforgatta a középsőt, aztán a balt. A logikus következő lépés, a kör befejezéséhez, a legszélső jobboldali mélyedés volt.
Megújult céllal, finoman kihúzta ujját a bal oldali üregből. Egy mély lélegzet stabilizálta a kezét, majd a harmadik, érintetlen mélyedés felé nyúlt. Beillesztette ujját, érezve a megszokott, sima, hűvös követ. Óvatosan, utánozva az előzőleg alkalmazott körkörös mozdulatot, elkezdte az óramutató járásával megegyező irányba forgatni.
Ezúttal a hang nem csupán egy halk *katt* vagy egy távoli *dörej* volt. Alacsony, zengő *zúgás* hallatszott, mint egy óriás, szunnyadó vadállat, amely lassan nyújtóztatja tagjait. Az egész tölgyfa ajtó vibrált, és az apró repedések még annyira is kiszélesedtek, némelyikük halvány, alig észrevehető ősi port fújt ki magából. A kamra levegője, mely már az előző felfedezés óta friss volt, mintha új energiával zúgott volna. Bandi tágra nyílt szájjal bámult, miközben az idős asszony halk örömteli sóhajt engedett. Az ajtó még nem nyílt ki, de a mechanizmus kétségkívül, csodálatosan, ébredezett. Közelebb voltak, mint valaha.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.