Véget nem érő történet

Mirella és az ekhós szekér · Mirella

A fénylő gyökérhíd

Mirella egy vidám kacsintással intett a többieknek, jelezve, hogy a nehezén már túl vannak. Elvégre egyetlen fukar földesúr sem büszkélkedhetett ilyen pazar, aranyfényű világítással a palotájában, ráadásul ezért a csodáért még adót sem kellett fizetni a királyi kamarának. Óvatosan beléptek a feltárult, tágas folyosóra, ahol a levegő meglepően langyos és tiszta volt, teljesen mentes a barlangok megszokott, nyirkos dohos szagától.
Borda, a hatalmas fekete eb, büszkén vonult az élükön, mintha legalábbis ő maga szagolta volna ki a titkos zárszerkezet nyitját. Az idős asszony halkan mormolt magában egy hálatelt fohászt, miközben Bandi tágra nyílt szemmel bámulta a falakat borító, puha szőnyeget. A fiú ujjai hegyével óvatosan végigsimított a világító mohákon, és hirtelen észrevette, hogy a növényzet nem véletlenszerűen borítja a sziklákat.
– Nézzétek, ezek nem egyszerűen csak nőnek! – suttogta Bandi, és egy különösen sűrű szakaszra mutatott. – Olyan, mintha valami jeleket vagy térképet rajzolnának ki a kőre.
Ahogy követték a fénylő rajzolatokat, a folyosó hirtelen kiszélesedett, és egy mély szakadék szélére értek. A túloldalra egyetlen hatalmas, megkövesedett fagyökér vezetett át, amely természetes hídként feszült a tátongó sötétség felett. A gyökér törzsén azonban apró, faragott mélyedések sorakoztak, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a ládán látott kristályspirál mintázatára. Úgy tűnt, az átkeléshez újabb furfangra lesz szükségük.
Ebben a részben

Szereplők

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Helyszín

  • barlang

Előző jelenet szereplői

  • bandi
  • borda
  • idos-asszony
  • mirella

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.