Mirella és az ekhós szekér · Mirella
A csigavonalas gázló
A fűzfák sűrű ágai zöld függönyként omlottak alá, finom párával borítva be a kis csapatot. Alattuk a mocsár sötét, lassan hömpölygő vize állta el az utat – ez volt a gázló, amely az igazi próbát jelentette. „No, ez nem éppen a Duna, de a szoknyámat így is fel kell fognom, ha nem akarom, hogy a sár eljegyezzen magának” – jegyezte meg Mirella pajkos félmosollyal, miközben a fűzfa törzsének támaszkodva a pergament leste.
Bandi még mindig feszülten figyelte a vizet, de a lány megszokott könnyedsége láthatóan megnyugtatta didergő lelkét. Borda, a hűséges fekete eb, óvatosan a víz széléhez osont, megneszelte a nedves iszapot, majd bátorítóan, halkan vakkantott egyet, jelezve, hogy nem leselkedik közvetlen veszély a sötétben. Az idős asszony megkönnyebbülten sóhajtott, és szorosabban kapaszkodott Mirella meleg karjába.
„Figyeljenek jól,” suttogta Mirella, és a víz alá mutatott, ahol a homályban néhány lapos kő derengett. „A térkép és a kőoszlop jele szerint csak azokra a kövekre szabad lépni, amelyek felszínét finom, csigavonalas véset díszíti. Amelyik sima, az alatt csalóka az iszap, és úgy nyeli el az óvatlan utazót, mint kapzsi uzsorás a zálogot.”
Bandi vett egy mély levegőt, és elsőként lépett rá az első spirálmintás kőre. A talaj szilárdan tartotta a súlyát, a hideg víz alig érte el a bokáját. Arcán végre felragyogott a megkönnyebbült mosoly, s az aggodalom helyét átvette a biztos menekülés reménye. Mirella elégedetten bólintott, majd az idős asszonyt támogatva követte őt a titokzatos ösvényen a túlpart felé.
Bandi még mindig feszülten figyelte a vizet, de a lány megszokott könnyedsége láthatóan megnyugtatta didergő lelkét. Borda, a hűséges fekete eb, óvatosan a víz széléhez osont, megneszelte a nedves iszapot, majd bátorítóan, halkan vakkantott egyet, jelezve, hogy nem leselkedik közvetlen veszély a sötétben. Az idős asszony megkönnyebbülten sóhajtott, és szorosabban kapaszkodott Mirella meleg karjába.
„Figyeljenek jól,” suttogta Mirella, és a víz alá mutatott, ahol a homályban néhány lapos kő derengett. „A térkép és a kőoszlop jele szerint csak azokra a kövekre szabad lépni, amelyek felszínét finom, csigavonalas véset díszíti. Amelyik sima, az alatt csalóka az iszap, és úgy nyeli el az óvatlan utazót, mint kapzsi uzsorás a zálogot.”
Bandi vett egy mély levegőt, és elsőként lépett rá az első spirálmintás kőre. A talaj szilárdan tartotta a súlyát, a hideg víz alig érte el a bokáját. Arcán végre felragyogott a megkönnyebbült mosoly, s az aggodalom helyét átvette a biztos menekülés reménye. Mirella elégedetten bólintott, majd az idős asszonyt támogatva követte őt a titokzatos ösvényen a túlpart felé.
Ebben a részben
Szereplők
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Helyszín
- gazlo
Előző jelenet szereplői
- bandi
- borda
- idos-asszony
- mirella
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.