Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

401/1. Az üres bolt — A gyanútlan kalauz

Az üzlethelyiségben hirtelen csönd lett. A bejárati ajtó feletti sárgaréz csengő ekkor megcsördült, és egy újabb gyanútlan kalapos árnyék lépett át a poros küszöbön. Az újonnan érkezett úr, akinek öltözéke inkább egy vasúti kalauzéra, semmint egy antikvárium látogatójára emlékeztetett, gyanakodva körülnézett. A pult mögött senki, a sarokban sem mozdult semmi. Csak a gőzhajtású iktatóállomás állt ott, mint egy rézszínű, monstrum, amely látszólag éppen szunyókált. Furcsa, gondolta a kalauz, hiszen valaki csak beengedte, és a csengő is jelezte érkezését.
– Halló? Van itt valaki? – kérdezte a férfi rekedtes hangon, hangja kissé elveszett a csendben. Az állomás néma maradt, ám a levegőben valami megváltozott. Egyfajta nehéz, ólmos sűrűség telepedett a porcicákra és a könyvek illatára. A kalauz egy lépést tett előre, majd egy másikat. A régi fapadló megbízhatóan nyikorgott a súlya alatt, de valahogy mégis idegennek hatott az üres boltban.
Ahogy közelebb ért a pulthoz, a gép éles, finom sziszegéssel éledt fel. Mintha mély álomból riadt volna, vagy csak éppen befejezte volna az előző feladatát. Egy apró gőzfelhő szállt fel a rézcsövek közül, illata a frissen főzött teáéhoz hasonlított, ám volt benne valami fémes, ami távolról sem volt étvágygerjesztő. A kalauz megállt.
– Jóságos ég! – suttogta, felismerve a gép méretét és látszólagos autonómiáját. Azt hitte, egyszerű, régimódi irodai berendezés, egy afféle gőzhajtású rendszerező. De most, hogy senki sem állt a kezelőpanel mögött, és a pult is félelmetesen üresen tátongott, kezdett rájönni, hogy valami egészen másról van szó. A gépezet lassan felmelegedett, a fogaskerekek elindultak, és a mechanikus kattogás betöltötte a teret. A kalauz a kényelmetlen csend helyett inkább a zajt választotta, és tapogatózva megpróbált közelebb lépni, hátha talál valakit, aki elmagyarázza, mi történik.
Ekkor a gépezet aljából egy újabb, rozsdás rézkarom nyúlt ki. Nem a padlóból, hanem magából az iktatóállomásból. Halk, de határozott kattanással rögzült a kalauz táskájához, melyet óvatlanul a földre ejtett a meglepetéstől. Egy rövid, gőzfújás hallatszott, mintha a gép elégedetten sóhajtott volna. A kalauz hátrálni akart, de a karom szorosan tartotta a táskát. Most már nemcsak a gép, hanem ő maga is furcsa, fémreszelék illatú hálójába került. Épp csak annyit hallott még, hogy a gép belső, titkos mechanizmusaiban valami mélyről, gőzös puffanással mozdult meg.
Ebben a részben

Szereplők

  • a-kalauz

Helyszín

  • fo-helyszin

Előző jelenet szereplői

  • az-antikvarius
  • az-uj-vevo

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.