Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
399/7. A végső iktatás — Az automata áthelyezés
Az öntöttvas emelvény egyetlen határozott zökkenéssel süllyedt a mélybe, magával rántva a kétségbeesetten kapálózó kalauzt. A zárólemezek kíméletlen pontossággal pattantak vissza a helyükre, teljesen elfojtva az utolsó kétségbeesett hápogást is. A helyiségben hirtelen beálló csendet csak a gőzhajtású iktatóállomás elégedett, halk szuszogása törte meg.
Szenes úr kisimította az egyenruhájához hasonlóan szürke hajtókáját, majd elégedett mosollyal fordult a könyvespolc mögött reszkető antikvárius felé.
– Látja, kedves barátom? A bürokrácia, ha megfelelően olajozott fogaskerekeken gördül, meglepően hatékony – jegyezte meg elégedetten, miközben zsebre vágta a szignózáshoz használt tollat. – Az ellenőrzési osztály végre megkapta a maga méltó juttatását a mélyraktárban.
A sárgaréz szerkezet ekkor váratlanul éles, sípoló hangot adott ki. A felső szelepen egy apró, aranyozott szélű kártya emelkedett ki a kiáramló gőzfelhőből. Szenes úr szemöldöke finoman megemelkedett, majd udvarias mozdulattal kiemelte a cédulát, és fennhangon olvasni kezdte:
– „Leltári tétel 001-es számú Kezelőegység: Szenes úr. Szolgálati ideje lejelölve. Cserepéldány megérkezett a mélyraktárba, jelenlegi egység automatikus leszerelés alá esik.”
Szenes úrnak még pont volt ideje elcsodálkozni a rendkívül precíz megfogalmazáson, mielőtt a padló újból kettényílt alatta. A csuklós fémkarok ezúttal nem teketóriáztak: villámgyorsan megradták a bokáját, és szertartásos alapossággal húzták le a sötétbe, pontosan a leszerelt brassói gombok mellé.
A polírozott parketta nesztelenül összecsukódott, a sárgaréz iktatóállomás pedig elégedett kattanással visszahúzódott a homályba. A néma szobában csak az antikvárius maradt, akinek a cipője orrához egy apró, ritmikusan ketyegő rézgolyó gurult ki a fal tövéből.
Szenes úr kisimította az egyenruhájához hasonlóan szürke hajtókáját, majd elégedett mosollyal fordult a könyvespolc mögött reszkető antikvárius felé.
– Látja, kedves barátom? A bürokrácia, ha megfelelően olajozott fogaskerekeken gördül, meglepően hatékony – jegyezte meg elégedetten, miközben zsebre vágta a szignózáshoz használt tollat. – Az ellenőrzési osztály végre megkapta a maga méltó juttatását a mélyraktárban.
A sárgaréz szerkezet ekkor váratlanul éles, sípoló hangot adott ki. A felső szelepen egy apró, aranyozott szélű kártya emelkedett ki a kiáramló gőzfelhőből. Szenes úr szemöldöke finoman megemelkedett, majd udvarias mozdulattal kiemelte a cédulát, és fennhangon olvasni kezdte:
– „Leltári tétel 001-es számú Kezelőegység: Szenes úr. Szolgálati ideje lejelölve. Cserepéldány megérkezett a mélyraktárba, jelenlegi egység automatikus leszerelés alá esik.”
Szenes úrnak még pont volt ideje elcsodálkozni a rendkívül precíz megfogalmazáson, mielőtt a padló újból kettényílt alatta. A csuklós fémkarok ezúttal nem teketóriáztak: villámgyorsan megradták a bokáját, és szertartásos alapossággal húzták le a sötétbe, pontosan a leszerelt brassói gombok mellé.
A polírozott parketta nesztelenül összecsukódott, a sárgaréz iktatóállomás pedig elégedett kattanással visszahúzódott a homályba. A néma szobában csak az antikvárius maradt, akinek a cipője orrához egy apró, ritmikusan ketyegő rézgolyó gurult ki a fal tövéből.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kalauz
- az-antikvarius
- szenes-ur
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
Előző jelenet szereplői
- a-kalauz
- az-antikvarius
- szenes-ur
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.