Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
392/2. A prémium gyűjtemény — A felértékelt fogság
Szenes úr megigézetten figyelte, ahogy a sárgaréz kar lassan leereszkedik a megvilágított oszlop tetejéről. Reménykedve emelte magasba az egyik ezüstkulcsot – hátha az automatizált rendszer felismeri benne a jogos tulajdonost, és a csipeszszerű szerkezet végre kinyitja az üvegkalitka zárját. A bürokrácia elvégre szereti a formaságokat, a megfelelő tárgyak felmutatása pedig mindig jó ajánlólevélnek számított.
A mechanikus kar azonban finom kikerülő mozdulattal elhaladt a kulcsot tartó keze mellett, és közvetlenül a vitrin oldalán lévő kis fém foglalathoz nyúlt. A zöld fénysugár vibrálva végigpásztázta Szenes úr alakját és a kezében lévő tárgyakat, majd a gépi hang meglepő tárgyilagossággal így szólt: „Kiállítási tárgy állapota felmérve. Kiegészítő tartozékok száma: kettő. Értékbecslési kategória frissítve: Prémium Gyűjteményi Példány.”
Szenes úr zavartan pillantott a tenyerében pihenő ezüsthóttikra. Tehát a kulcsok nem a szabadulás eszközei voltak, hanem csupán a saját leltári értékét növelő kellékek. A rendszer nem kiengedni akarta, hanem magasabb kategóriába sorolni.
A vitrin alatti emelvény halk kattanással rögzült, és a bársonyozott padlózatból egy újabb apró rekesz emelkedett ki – pontosan akkora, ahová egy harmadik kulcs illene. Ezzel egy időben a szellőzőből kellemes, fahéjillatú, langyos levegő kezdett áramlani a fülkébe. Szenes úr megköszörülte a torkát, miközben a mélyraktár homályos sarkából egy újabb fémes ketyegés ütötte meg a fülét.
A mechanikus kar azonban finom kikerülő mozdulattal elhaladt a kulcsot tartó keze mellett, és közvetlenül a vitrin oldalán lévő kis fém foglalathoz nyúlt. A zöld fénysugár vibrálva végigpásztázta Szenes úr alakját és a kezében lévő tárgyakat, majd a gépi hang meglepő tárgyilagossággal így szólt: „Kiállítási tárgy állapota felmérve. Kiegészítő tartozékok száma: kettő. Értékbecslési kategória frissítve: Prémium Gyűjteményi Példány.”
Szenes úr zavartan pillantott a tenyerében pihenő ezüsthóttikra. Tehát a kulcsok nem a szabadulás eszközei voltak, hanem csupán a saját leltári értékét növelő kellékek. A rendszer nem kiengedni akarta, hanem magasabb kategóriába sorolni.
A vitrin alatti emelvény halk kattanással rögzült, és a bársonyozott padlózatból egy újabb apró rekesz emelkedett ki – pontosan akkora, ahová egy harmadik kulcs illene. Ezzel egy időben a szellőzőből kellemes, fahéjillatú, langyos levegő kezdett áramlani a fülkébe. Szenes úr megköszörülte a torkát, miközben a mélyraktár homályos sarkából egy újabb fémes ketyegés ütötte meg a fülét.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- szenes-ur
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.