Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

391/4. A bársonyozott vitrin — A kiállítási kényelem

A kaparászás ütemes és meglepően száraz volt. Szenes úr fojtott lélegzettel lapult a puha bársonyon, miközben a leltárfiók hátsó sötétjéből egy apró, sárgarézből formázott mechanikus lúdtoll nyúlt ki. A szerkezet nem bántani akarta; meglepő finomsággal nekilátott, hogy a bársonybélés peremére fűzött selyemszalagra kigömbölyítse a beérkezett gyűjteményi tárgy hivatalos megnevezését.
– Kiemelt műtárgy-restaurációs státusz igazolva – morajlott a mennyezeti tölcsér. – Az archív ritkaság gondoskodott saját nedvességszabályozásáról. A kiállítási protokoll automatikusan elindul.
Szenes úr már épp megkönnyebbülten sóhajtott volna fel, gondolván, hogy a bársonyos kényelem mégiscsak nagyságrendekkel méltóságteljesebb a hullámkarton dobozoknál, amikor a fiók szélei mentén vékony, csiszolt üveglapok csúsztak elő. A transzparens falak hűvös precizitással zárták körül, hermetikusan elszigetelve őt a mélyraktár poros levegőjétől. A sárgaréz kar ezután egy vékony tálcát csúsztatott a vitrin fölső résébe, amelyre egy finom porceláncsésze került.
A automatika a megbecsült múzeumi darabnak járó luxusellátást biztosította, csupán egyetlen apró részletről feledkezett meg: az üvegvitrinnek semmilyen nyílása nem maradt. Szenes úr a csésze felett felszálló gőzt figyelve zavartan pislogott, miközben a fiók aljából egy apró, cizellált ezüstkulcs gurult a bársonyra.
Ebben a részben

Szereplők

—

Helyszín

—

Előző jelenet szereplői

  • szenes-ur

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.