376/4. A selyemszál és a rézbiléta — A sorszámozott tévedés

Szenes úr reflexszerűen lépett egyet hátra, majd óvatosan leereszkedett, hogy közelebbről is megvizsgálja a csiszolt parkettán heverő apró rézbilétát. A gravírozott felületen hajszálpontosan a „0040-es” szám állt – pontosan ugyanaz a tétel, amely abban a másodpercben pörgött át a platinatömb beépített tárcsáján.
– A selyemszál jelenléte – köszörülte meg a torkát a főellenőr, miközben az íróasztaláról egy zöld szélű nyomtatványt emelt a magasba – a szerkezeti feszültség vizuális visszajelzője. Amennyiben a biléta elhagyja a zárlyukat, a leltári egyensúly beállt. Nincs ok a nyugtalanságra, Szenes úr. Ez szigorúan szabványos adminisztratív textília.
A tisztviselő egy apró, aranyozott ollót halászott elő a mellényzsebéből, és kimért mozdulatokkal a selyemszál felé hajolt. Szenes úr azonban észrevette, hogy a vékony zöld fonat nem csupán feküdt a padlón: lassan, egyenletes ütemben húzódott vissza a résbe, mintha a nehéz tölgyfa ajtó mögött valaki szorgalmasan tekercselné.
Mielőtt a pengék összezáródtak volna, a platina etalon belsejéből üreges, fémes kongás hallatszott, s a számláló egyetlen ugrással a 0030-as értékre zuhant. Ezzel egy időben az aktatár ajtaja résnyire lendült, s a sötét nyílás mögött nem iratpolcok, hanem egy kísértetiesen hasonló, másik iroda homályos körvonalai sejlettek fel.
– Ez csupán a korrekciós illúzió második fázisa – állította a főellenőr rezzenéstelen arccal, ám a kezében lévő olló pengéi szaporán összeütődtek.