345/2. A belső felülvizsgálat — A mechanikus félreértés

Az Ellenőr, zselés alakját lassan átpréselve a szűk fali illesztéseken, a nyikorgás irányába csúsztatott pár sűrű, viszkózus cseppet. A hivatali beidegződés még az újonnan elnyert szerves kenőanyag-státuszában sem hagyta el: ha valami recseg, ott nem katasztrófa történik, csupán egy elmaradt karbantartási jegyzőkönyv követeli ki a magáét.
A rézcsövek mögött egy hatalmas, zöldes patinájú fémajtó tárult fel lassan, nehézkesen gördülve el rozsdás sínein. Az Ellenőr megkönnyebbülten tapasztalta, hogy a vészjósló morajlás mögött csupán a Rendszer automatizált selejtezési ciklusa állt. A tompa ütközés nem egy összeomlás hangja volt, hanem egy gőzhajtású irattároló konténeré, amely épp most érkezett meg a mélyraktári szint szívébe.
A fémkonténer nyílásából sűrű, szirupos gőz szisszent ki, elfedve a tartalmát. Az Ellenőr magabiztosan közeledett, meggyőződve arról, hogy az ő feladata most az új szállítmány kenése és gördülékeny átvétele lesz. Reménykeltő érzés töltötte el: végre visszatérhetett a megszokott leltározási rutinhoz, még ha jelenleg ő maga töltötte is be a zsírozó folyadék szerepét.
Ám ahogy a pára lassan feloszlott, a konténer mélyén nem poros akták hevertek, hanem egy rézből öntött, óriási szerkezet, amely lassú, méltóságteljes mozgással nyitott ki egy újabb szelepet. A szelep mögött egy apró, rézveretes felirat csillant meg a homályban.