Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
335/3. A szürke recept — Az elveszett ízek archívuma
A kattanást egy halk, sziszegő hang követte, majd az Utazóláda mélyéből egy újabb rekesz emelkedett fel, lassú, mechanikus mozdulattal tárulva fel. A steril, fémes illat most egy enyhe, avas, fűszeres aromával keveredett, mintha egy elfeledett éléskamra mélyéről szállt volna fel. Az Új Vevő, aki még mindig a kezét szorította a szája előtt, reflexszerűen hátrált egy lépést. Szemei tágra nyíltak, miközben a tekintetét az újonnan előtűnő tárgyra vetette.
A tálcán ezúttal egy apró, áttetsző üvegcse pihent, benne valami kocsonyás, sötét masszával. A címke, mely a flakonra volt ragasztva, olyan réginek tűnt, mint maga az idő, betűi kopottak voltak, de még éppen olvashatók: „Borostyánbefőtt, 1947”. Az Utazóláda zümmögése most egy halk, megfontolt berregésbe váltott, mintha a gépezet fontosságának tudatában lenne, de a fáradtság még mindig áthatotta a hangját.
Az Új Vevő arca még sápadtabb lett. A stoppolási útmutató után ez már nem is megdöbbenés, inkább egyfajta abszurd beletörődés volt. Vajon az Antikvárius elméjének minden szegletéből ilyen kulináris és háztartási titkok fognak előkerülni? Mintha a nagymamája padlása került volna digitalizálásra, nem pedig egy évszázadok tudását őrző antikvárius tudattalanja. A „ragyogó tudásmag” kifejezés gúnyos fintort rajzolt a szájára.
Az Antikvárius a rekeszben most már nem is mert gondolkodni. Esszenciájának egy újabb darabja vált egy nevetséges relikviává, egy üvegcse avas befőtté. A rémület helyét lassan egyfajta dermedt, morbid kíváncsiság vette át: vajon mi lesz a következő? Egy kézikönyv a foltok eltávolításáról? Esetleg a legmegfelelőbb módszer a molyok elűzésére? A remény, hogy valaha is visszanyerheti méltóságát, végleg szertefoszlott, mint egy régi pergamen, melyet megégettek.
Az Utazóláda, mintha megérezte volna a hangulatváltást, egy hirtelen, rövid szünetet tartott a zümmögésben. A néma csendben egy pillanatra csak a feszültség volt hallható, mielőtt egy tompa, távoli dübörgés rázta volna meg a szerkezetet. A hang egy alulról érkező rekesz feltárulását jelezte.
A tálcán ezúttal egy apró, áttetsző üvegcse pihent, benne valami kocsonyás, sötét masszával. A címke, mely a flakonra volt ragasztva, olyan réginek tűnt, mint maga az idő, betűi kopottak voltak, de még éppen olvashatók: „Borostyánbefőtt, 1947”. Az Utazóláda zümmögése most egy halk, megfontolt berregésbe váltott, mintha a gépezet fontosságának tudatában lenne, de a fáradtság még mindig áthatotta a hangját.
Az Új Vevő arca még sápadtabb lett. A stoppolási útmutató után ez már nem is megdöbbenés, inkább egyfajta abszurd beletörődés volt. Vajon az Antikvárius elméjének minden szegletéből ilyen kulináris és háztartási titkok fognak előkerülni? Mintha a nagymamája padlása került volna digitalizálásra, nem pedig egy évszázadok tudását őrző antikvárius tudattalanja. A „ragyogó tudásmag” kifejezés gúnyos fintort rajzolt a szájára.
Az Antikvárius a rekeszben most már nem is mert gondolkodni. Esszenciájának egy újabb darabja vált egy nevetséges relikviává, egy üvegcse avas befőtté. A rémület helyét lassan egyfajta dermedt, morbid kíváncsiság vette át: vajon mi lesz a következő? Egy kézikönyv a foltok eltávolításáról? Esetleg a legmegfelelőbb módszer a molyok elűzésére? A remény, hogy valaha is visszanyerheti méltóságát, végleg szertefoszlott, mint egy régi pergamen, melyet megégettek.
Az Utazóláda, mintha megérezte volna a hangulatváltást, egy hirtelen, rövid szünetet tartott a zümmögésben. A néma csendben egy pillanatra csak a feszültség volt hallható, mielőtt egy tompa, távoli dübörgés rázta volna meg a szerkezetet. A hang egy alulról érkező rekesz feltárulását jelezte.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- utazolada
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.