Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
298/2. A sárgaréz olló útja — A perforált üzenet
A sárgaréz olló, mintha egy láthatatlan, ám roppant precíz elme irányítaná, megállíthatatlanul siklott a polírozott padlón. Apró, ritmikus kattogás kísérte útját, mely a fémes zümmögés és a sziszegés között rekedt, mintha maga a csend is mechanikusan tagolódna. Egyenesen a hátsó szoba ajtaja felé haladt. A kopcos úr reszkető mozdulattal próbálta megfékezni fejéből szivárgó sziszegést, ami ilyen ütemes zajok között már-már hangosnak tűnt. Az antikvárius, ujjai egyre gyorsabb köröket írtak le, megpróbált valami halvány magyarázatot motyogni. „Ööö… gőzlift! A gőzlift… vibrációja…” Hangja nem bírta el a meggyőzés súlyát, a szótagok inkább recsegő, rozsdás rugóknak tűntek.
Az új vevő, akinek teste kettényílt és finoman zümmögő szerkezetet tárt fel, egy árva fémszilánkot ejtett a padlóra. Mr. Henderson, az „AFRAID” üzemmódjából „STANDBY”-ba kapcsolt homlokán a zöld fénnyel, mozdulatlanul állt. Számára az olló mozgása csupán egy további kalibrációs adat lehetett, egy újabb beviteli érték a tökéletesen semleges létezésében. A többiek viszont valami sokkal kézzelfoghatóbb, ám egyre nehezebben értelmezhető félelemmel bámulták az eseményeket.
Az olló, miután elérte a hátsó szoba bejáratát, nem habozott. Az egyik penge, mint egy gondosan megtervezett kulcs, finoman benyúlt az ajtó és a keret közötti résbe. Egy halk, szinte alig hallható csikorgó hang kíséretében az ajtó lassan, méltóságteljesen kinyílt, feltárva a sötét, ám gőzös-fémillatú belső teret. A táguló kulcslyuk zöld pulzálása a falon most mintha még intenzívebbé vált volna, rávetítve az emberi sziluett fogaskerékfejét az ajtókeretre, mint egy hátborzongató pecsétet.
A padló alól azonnal halk, ritmikus kattogás hallatszott, mintha valami ősi szerkezet ébredt volna fel álmából. Az olló, feladatát teljesítve, most az ajtóküszöbön pihent, pengéi kissé szétnyíltak, mintha levegőt venne. Ekkor egy vékony, perforált papírszalag kezdett lassan, ám megállíthatatlanul előkúszni az ajtó alól, mint egy fémes, titokzatos nyelv, mely beszélni készült.
Az új vevő, akinek teste kettényílt és finoman zümmögő szerkezetet tárt fel, egy árva fémszilánkot ejtett a padlóra. Mr. Henderson, az „AFRAID” üzemmódjából „STANDBY”-ba kapcsolt homlokán a zöld fénnyel, mozdulatlanul állt. Számára az olló mozgása csupán egy további kalibrációs adat lehetett, egy újabb beviteli érték a tökéletesen semleges létezésében. A többiek viszont valami sokkal kézzelfoghatóbb, ám egyre nehezebben értelmezhető félelemmel bámulták az eseményeket.
Az olló, miután elérte a hátsó szoba bejáratát, nem habozott. Az egyik penge, mint egy gondosan megtervezett kulcs, finoman benyúlt az ajtó és a keret közötti résbe. Egy halk, szinte alig hallható csikorgó hang kíséretében az ajtó lassan, méltóságteljesen kinyílt, feltárva a sötét, ám gőzös-fémillatú belső teret. A táguló kulcslyuk zöld pulzálása a falon most mintha még intenzívebbé vált volna, rávetítve az emberi sziluett fogaskerékfejét az ajtókeretre, mint egy hátborzongató pecsétet.
A padló alól azonnal halk, ritmikus kattogás hallatszott, mintha valami ősi szerkezet ébredt volna fel álmából. Az olló, feladatát teljesítve, most az ajtóküszöbön pihent, pengéi kissé szétnyíltak, mintha levegőt venne. Ekkor egy vékony, perforált papírszalag kezdett lassan, ám megállíthatatlanul előkúszni az ajtó alól, mint egy fémes, titokzatos nyelv, mely beszélni készült.
Ebben a részben
Szereplők
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- a-kopcos-ur
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.