Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
293/8. A három selyem könyvjelző — A leltár végső egyenlege
Henderson nem teketóriázott: kinyújtotta tintás ujját, hogy megpörgesse a sárgaréz számlap mutatóját, remélve, hogy a szerkezet megállítja a fentről leselkedő, apró szempárok tulajdonosait. Ám az új vevő, akit eddig a puszta rémület bénított meg a sarokban, hirtelen előrerontott.
– Ne nyúljon hozzá! – sikoltotta, és teljes súlyával rávetette magát Henderson karjára.
A lökés következtében a számlap vadul pörögni kezdett visszafelé. A szellőzőből hallható kaparászás azonnal elnémult, helyette azonban a bolt tölgyfa falai baljóslatú, száraz reccsenéssel megmozdultak. Nem a csapóajtó nyílt ki újra: a könyvespolcok kezdtek el egymás felé csúszni, mint egy gigantikus présgép pofái.
– Gratulálok, Henderson – jegyezte meg az Antikvárius, miközben megpróbálta behúzni a hasát a közeledő kódexek elől. – Úgy tűnik, sikerült nulláznia a leltári értéket. És a fizikai kiterjedést is.
A helyiség hihetetlen sebességgel zsugorodott. A könyvek lapjai egymáshoz préselődtek, s a három férfi hirtelen azon kapta magát, hogy a tér kétdimenzióssá laposodik körülöttük. Nem fájt; inkább olyan volt, mintha egy rendkívül szoros, bársonnyal bélelt borítékba gyömöszölnék őket.
Amikor a prés végleg bezárult, a csendet csak egy halk, elégedett kattanás törte meg. A nehéz, bőrkötésű főkönyv magától becsukódott az asztalon. A fedeléből most három finom, selymes könyvjelző lógott ki: egy fekete, egy szürke és egy feltűnően mintás darab.
A sarokban, egy elhagyatott réz gyertyatartó tövében egy apró, magányos porszem kezdett el ritmikus, kékes fénnyel derengeni.
– Ne nyúljon hozzá! – sikoltotta, és teljes súlyával rávetette magát Henderson karjára.
A lökés következtében a számlap vadul pörögni kezdett visszafelé. A szellőzőből hallható kaparászás azonnal elnémult, helyette azonban a bolt tölgyfa falai baljóslatú, száraz reccsenéssel megmozdultak. Nem a csapóajtó nyílt ki újra: a könyvespolcok kezdtek el egymás felé csúszni, mint egy gigantikus présgép pofái.
– Gratulálok, Henderson – jegyezte meg az Antikvárius, miközben megpróbálta behúzni a hasát a közeledő kódexek elől. – Úgy tűnik, sikerült nulláznia a leltári értéket. És a fizikai kiterjedést is.
A helyiség hihetetlen sebességgel zsugorodott. A könyvek lapjai egymáshoz préselődtek, s a három férfi hirtelen azon kapta magát, hogy a tér kétdimenzióssá laposodik körülöttük. Nem fájt; inkább olyan volt, mintha egy rendkívül szoros, bársonnyal bélelt borítékba gyömöszölnék őket.
Amikor a prés végleg bezárult, a csendet csak egy halk, elégedett kattanás törte meg. A nehéz, bőrkötésű főkönyv magától becsukódott az asztalon. A fedeléből most három finom, selymes könyvjelző lógott ki: egy fekete, egy szürke és egy feltűnően mintás darab.
A sarokban, egy elhagyatott réz gyertyatartó tövében egy apró, magányos porszem kezdett el ritmikus, kékes fénnyel derengeni.
Ebben a részben
Szereplők
- az-antikvarius
- az-uj-vevo
- mr-henderson
Helyszín
- fo-helyszin
Előző jelenet szereplői
- az-antikvarius
- mr-henderson
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.